Hiszek a romokon
A Mustármag megújulás-szolgálat Hiszek a romokon rockoratóriuma az erdélyi egyházmegye ezeréves fennállásának ünnepére készült a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség támogatásával.
A cím utal a felgyorsult összeomlásra, de hangsúlyozza, hogy az ősi romok alatt az alap még nagyon szilárd. A főegyházmegyében felhalmozódott lelki, szellemi, kulturális kincs és eszköztár romjaiban is monumentális. Egy kidőlt, leroskadt faóriás csutakjához hasonlóan hatalmas tartalékokat és életerőt hordozhat a belőle kihajtó új facsemete számára. „A gyökér hordoz téged…” (Róm 11,18) Az erdélyi egyházmegye Kelet és Nyugat határán helyezkedik el, így a két egymást kizáró világ közötti választás kényszerűsége sok gondot és szenvedést okozott a történelem folyamán. Szent István király és utódai Nyugat melletti döntése nem formális, politikai érdekszövetség, hanem a krisztusi értékrendhez való szívbéli elköteleződés. Ezt igazolja az Árpád-házi szentek nagy létszáma és a későbbi véráldozatokba kerülő hűség ehhez a döntéshez. A latin kereszténység felvételével a magyar nép saját fajrokonságát szorította háttérbe. Orbán Balázs szavaival: „Ázsia szülöttei Ázsia vészes viharai ellen fedezték Európát”. Csak a tatár erők fővezére több mint harmincszor küld követet, levelet a magyar királynak, aki a kereszténység által testvéresült népek védelmében nem engedte országán átvonulni a mongol hadakat és nem is csatlakozott a pogányokhoz (pedig abban a helyzetben az sem lett volna szégyen, ha behódol és együtt rohannak rá a Nyugatra). Kelettől elfordultunk, Nyugat sem érzett magáénak, hiszen hálája az lett, hogy amikor a tatár keletről betört, a keresztény német császár nyugatról rontott rá Magyarországra.
E történelmi kényszerek fő színtere és szenvedője az erdélyi egyházmegye. Nagy csoda, hogy megmaradt, de a legnagyobb csoda mégis az, hogy a nép lelke hű maradt és állandóan megújult. Szinte évszázadonként kellett a hamuból otthont, templomot, életteret építenie magának.
Emelt fővel léphetjük át az új ezredév küszöbét. Szemléletünk nem lehet a sajnálkozás, hanem a csodálat és a hála. Számon kell tartani az eseményeket, éltetni azon személyek lelkületét, akik ezt a megújuló életerőt, hitet hordozták a csatatereken, a börtönök mélyén, az ekeszarvánál, a kolostorok csendjében. Talán a legnagyobb mulasztást az utóbbi évtizedben követtük el, amikor az Istentől adott közösségi megújulás alkalmát elmulasztottuk.
A Hiszek a romokon cím ítéletnek hangzik, mert az intézményi kereteink még üzemelnek. A jelképnek választott óriásfát nem a vihar töri le, hanem leroskad, beomlik, mint „meszelt sír”. „Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét” (Lk 19,44b), ezért „lesznek elhagyatottak házaik”. A hangsúly most mégis a „hiszek”-re kerül. Ez a hit az előző nemzedékek hittapasztalatára épül, és az emlékezés élteti.
„Ha egy napon a gyermekeitek megkérdezik, mit jelentenek ezek a kövek…” (Józs 4,21) A mű kezdetén megjelenik a kő és a gyermek jelképe, de tovább már nem is használunk szimbólumokat, sem a figyelmet megosztó külső cselekményt, hanem a hétköznapi ember egyértelmű nyelvezetével mondjuk el azt, amit tudnunk kell, ha élni akarunk. A rockoratórium ősbemutatója március 30-án volt a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. További előadások a közeljövőben: Székelyudvarhelyen május 18-án este 8 órától a Művelődési Házban, Gyergyó-szentmiklóson május 20-án este 8 órától a kultúrotthonban, Nyárádszeredában május 21-én este 7 órától a kultúrotthonban.
A Mustármag megújulás-szolgálat