A találkozás
Április 25-én reggel 15 kolozsvári fiatal indult el Désre Robb Dániel ifjúsági lelkész vezetésével. Az ifjúsági találkozóra mentünk. Kilenc órakor megérkeztünk Désre. Érdeklődve néztünk körül, hiszen sokan közülünk először látták a várost. A ferences kolostorban, amely a találkozó színhelye volt, örömmel fogadtak minket.
A templomban Leander testvér köszöntötte az egybegyűlteket. Ismertette velünk a nap témáját: találkozás. Találkozás, ismerkedés, játék – de úgy, hogy a jó Isten legyen velünk. Addig már mindenki megérkezett. Voltak résztvevők Besztercéről, Kolozsvárról, Magyarláposról, Vicéből, Kaplonyból, Désről. Éneket tanultunk: Mondjunk éneket örömmel, zengjen alleluja!, majd Szabolcs testvér Assisi Szent Ferenc életéről beszélt nekünk. Szabolcs testvér szavait Tibor testvér tolmácsolta a román anyanyelvű résztvevőknek. Két héttel ezelőtt a ferences rend születésnapját ünnepelte, mégpedig a 800.-at.
Szent Ferenc, a ferences rend alapítója 800 évvel ezelőtt élt. Olaszország egyik kis városában született, Assisiben. Gazdag család sarja volt, szülei mindent meg akartak neki adni. Pénzt adtak neki, hogy mindenki más is lássa gazdagságukat. Ferenc ezt el is költötte mulatozásra barátai társaságában. Szellemi szinten is gazdag volt, több nyelven folyékonyan írt és olvasott, ami abban az időben nem volt mindennapi. Nagy tervei voltak: lovag akart lenni, harcolni akart, világot látni, győzelmeket aratni. Élete első húsz éve ily módon telt el. Húszas éveiben járt, mikor két találkozás megváltoztatta az életét. Az első a San Damiano-templomban volt. A feszület előtt imádkozott, amikor látomása volt. Szózatot hallott, a keresztre feszített Jézus azt mondta neki: Menj és építsd újra (egy)házamat! A második egy leprással való találkozás volt. Ferenc odament egy lepráshoz, megölelte és megcsókolta, mondván: Édessé vált minden, ami eddig keserűség volt lelkemben. Ferenc kezdett megváltozni, de megmaradt a gazdagság, nagyravágyás, messzi földön való győzelmek iránt – de már nem külsőleg, hanem a lélekben: már nem pénzben akart gazdag lenni, hanem Istenben, és nem karddal akart győzelmet aratni, hanem az evangélium hirdetésével. Ezek tették lehetővé számára, hogy megalapítsa a ferences rendet, hogy megszelídítse a farkast, hogy megírja a Naphimnuszt. Személyiségének, tetteinek még 800 év után is hatása van. Bennünk is megvalósulhat az, ami Ferencben megvalósult, mi is lehetünk szentek. Szabolcs testvér azt kívánta, tanácsolta, hogy azon a napon legyen nekünk is olyan találkozásunk, amilyen Ferencnek volt – akár Istennel, akár a leprással.
Az elmélkedés után játék következett. Minden csapatnak az volt a feladata, hogy válaszoljon néhány kérdésre, majd a város nevezetes helyét megnézve információt gyűjtsön ezekről. Végül egy dombtetőre értünk ki, ahol további játékok, focizás, métázás következett. Ebéd után szentmisén vettünk részt. Az evangéliumból Jézus utolsó szavait hallottuk, melyeket a tanítványokhoz és hozzánk intézett: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (Mk 16,15). A találkozásból mindig küldetés fakad, így a Jézussal való találkozásból is: menjünk és hirdessük az örömhírt. E napi találkozás küldetése is hasonló: Isten áldásával, az ő szavainak engedelmeskedve menjünk és hirdessük az evangéliumot. A szentmisét az Árvácska együttes zenéje zárta. A nap koncerttel zárult, a Remény együttessel együtt köszönetet és dicséretet mondtunk az Úrnak.
Köszönjük a ferences testvéreknek és a dési fiataloknak a vendéglátást, Szabolcs és Tibor testvérnek az elmélkedéseket, a résztvevőknek a jelenlétet és a szervezőknek: Albert Leánder OFM-nek, a belső-szolnoki kerület ifjúsági lelkészének, Robb Dániel kolozs-dobokai, aranyos-tordai kerületi ifjúsági lelkésznek, Trif Erika kolozs-dobokai, aranyos-tordai kerületi ifjúsági referensnek, valamint Bakó Zsuzsa-Enikőnek, a belső-szolnoki kerület ifjúsági referensének, hogy megszervezték a találkozót.
Deák Noémi