Vasárnap Logó

Regina coeli

 

Örülj, örvendezz Szent Szűz,

Alle alleluja.

Menyországi fényes tűz.

Alle alleluja.

 

Kit méhedben hordoztál,

Erösb volt a Halálnál.

 

Kijött a koporsóból,

És megmente halálból.

 

Feltámadása által,

Minket Jézus magasztal.

 

Halálának érdeme,

Lőn népének öröme.

 

Jézus feltámadása,

Lőn vétkünknek romlása.

 

Áldott légy, Krisztus virág,

Örömre vivő zöld ág.

 

Vígan énekeljetek,

Nagyok és minden rendek.

 

Szent Szűz teljes örömmel

Tartsd meg földünk békével.

 

Dicsirtessél Szent Isten,

Fiú, Szent Lélek Isten.

 

(Kájoni János, 1676)

 

***

 

Jézusnak édesanyja;

Örvendező Szűz Mária;

Tőled jött Isten Báránya;

Idvöz légy, Szűz Mária: Alleluja.

 

Szent Fiad feltámadott;

Sok jókkal minket megáldott.

 

Kikölt mint szép rózsaszál;

Reménységgel minket táplál.

 

Fénlvén Jézus előttünk;

Jesusnak esedezz értünk.

 

Drága szent békességben;

Tartson meg szép Jézus. Ámen

 

(Cantus catholici, 1674)

 

A húsvéti idő egyik legkedveltebb Mária-éneke a Mennynek királyné asszonya kezdetű. Magyarul sokféle változata született a századok során, ma is több fordításban, illetve parafrázisban ismert. Egyike a Mária-antifónáknak (Antiphonae de Beata Maria Virgine). Eredetileg zsoltárral énekelt antifóna volt ez is, a 13. századtól pedig a napi offícium (zsolozsma) végén énekelt önálló gregorián ének Mária köszöntésére.

A mai, a liturgikus év folyamán szabályszerűen változó Mária-antifónák rendszere fokozatosan alakult ki: 1221-ben a domonkosok énekelték először a kompletórium végén naponta a ma a pünkösd utáni évközi időben használatos Salve Reginát, más szerzetekben viszont körmeneti ének volt. 1249-ben a ferencesek vezették be az évközi időben a Salve Regina mellé az Ave Regina coelorumot, adventben az Alma Redemptoris Matert, húsvét után pedig a Regina coelit. A 14. században e szokást a Római Breviárium szabállyá tette.

Az aktuális antifóna, a Regina coeli a húsvéti idő Mária-antifónája. Először minden évben a húsvéti vigília végén hangzik fel. A hagyomány szerint nagy járvány idején 590-ben, húsvét reggelén Nagy Szent Gergely pápa a Santa Maria Maggiore-bazilikából Mária kegyképét ünnepélyes, engesztelő körmenetben vitte a Szent Péter-bazilikáig. A körmenetben az Angyalvár fölött angyalt látott, aki kardját visszalökte hüvelyébe, ami a pestisjárvány megszűnését jelezte. Egyúttal angyali kar énekét is hallotta: Regina coeli laetare, alleluja! Erre a pápa így válaszolt: Ora pro nobis Deum, alleluja! A feltámadásról szóló kiegészítéssel ebből lett a Mária-antifóna. Az antifóna magyar nyelvterületen több változatban élt és él, népénekként is: refrénes, trópusos változatait egyaránt tartalmazzák legrégebbi énekeskönyveink.