A méltó búcsúzásért
Közel 70 ember vett részt április 24–25. között a szatmárhegyi Helga Winter Közösségi Házban tartott hospice-konferencián, amelyen a haldoklók kísérésének módjáról, a kísérők képzéséről és a gyászolók megfelelő lelki segítéséről is szó esett.
A konferencián, amelyet a szatmári püspökség Kórházpasztorációs Irodája szervezett, Gerburgis Schüttert és Irene Luster-Haggeney nővér tartott előadást, akik a németországi Lippstadtból érkeztek Szatmárra. Ők amellett, hogy a konferencia mindkét napján részt vettek a jelenlevők képzésében, beszámoltak a lippstadti hospice-kör működéséről és kötetlen beszélgetések során is megosztották tapasztalataikat az érdeklődőkkel.
Irene nővér egyik előadásában elmondta: tapasztalatból tudja, hogy minél többet foglalkozik valaki a haldoklók kísérésével, annál többet gondol maga is a halálra, az elmúlásra, és félelmei ezzel kapcsolatban úgy válnak egyre kisebbé. Kiemelte, hogy egy haldokló kíséréséhez megfelelően sok információt kell gyűjteni róla. Nem elég, ha a hozzátartozók akarják, hogy hospice-kísérésben legyen része, a valódi segítségnyújtáshoz elsősorban a haldoklónak is akarnia kell azt. Fontos tudni ugyanakkor, hogy hívő emberről van szó vagy sem, hiszen eszerint kell hozzá viszonyulni. Csak a közös hang, a közös értékek megtalálásával lehet nyugalomban és tisztességgel búcsúzni.
Ajtót nyitni a méltó búcsúzásnak címmel erre készítette fel a konferencia a résztvevőket: hogyan lehet segíteni a halálos betegeket, hogy emberhez méltó módon búcsúzhassanak. Gáspár Annamária, a Kórházpasztorációs Iroda vezetője elmond-ta ugyanakkor, hogy nemcsak a képzésen, a lippstadti modell megismerésén volt a hangsúly, hanem a szatmári hospice-kör kialakítását is célul tűzték ki. A konferencia jó kezdet volt. A nagy érdeklődés, a nívós előadások és a kiscsoportos beszélgetések fontos impulzust jelentenek, de sok munka van még hátra, és mindenki maga kell hogy elvigye a találkozó üzenetét, hogy a hospice-kör jól működhessen.
Józsa János