Az ihletett nő: a társ
Debrecen sokak által csupán a kálvinista Rómaként ismert. Azonban már vannak olyan fiatalok és idősebbek, akik ha e város nevét hallják, nem erre gondolnak, hanem egy rendezvényre, mégpedig a Boldog Terézia Egyetemi Szakkollégium tagjai által immár második alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Női Szimpóziumra. Az idei évi rendezvényt április 24–26. között tartották A világ női szemmel – Az ihletett nő címmel. A téma már önmagában is érdekesen hangzik, hiszen olyasmiről árulkodik, amiről „nem szokás” beszélni. Vagy azért, mert kölcsönösen elvárjuk egymástól, hogy akár a férfi, akár a nő ugyanúgy lásson dolgokat és ugyanolyan módon viszonyuljon hozzájuk, vagy mert hallani sem akarunk a különbségről, nehogy kiderüljön az alanyról, jelen esetben a nőről, hogy bármiben is tehetséges(ebb), mint az, akiről éppen nem esik szó. Mivel a résztvevők és előadók soraiban nem csupán nők ültek, ezért elmondható, hogy a félelem, távolságtartás bizonyos körökben megszűnni látszik. A rendezvény egyik érdekessége az, ahogy a neve is jelzi, hogy az egész Kárpát-medencét próbálta lefedni, híva és várva a terület minden csücskéből a résztvevőket.
A programot úgy állították össze, hogy minden résztvevő találjon benne valami kedvére valót. A különböző tudományos előadások mellett volt kiállítás is: két művésznő (Nagy Judit és a szatmári Sabãu-Trifu Cristina) állandó kiállítása tűzzománc munkákból, illetve textil egyházi öltözetből. A rendezvény három napján a zene- és tánckedvelők sem kellett nélkülözzék a muzsika hangjait, hiszen volt kamarazenekar és kamarakórus koncert, valamint csángó népzene, néptánc is. Az alkalomnak megfelelően összeállított Van egy nő felolvasóest szintén nagy tetszést váltott ki.
A szimpózium előadásait kiegészítette két ihletett
alkotónő, Nagy Judit (a képen jobbról a harmadik)
és Sabău-Trifu Cristina (a kép jobb oldalán)
közös kiállítása
A plenáris előadások és a társadalomtudományi, illetve természettudományi szekcióülések előadói is a legkülönfélébb nézőpontokból közelítették meg a női ihlet vagy ihletetlenség kérdését. A résztvevők betekintést nyerhettek a hagyományos és a mai szakrális világ nőszerepeibe. Megismerkedhettek a nők által énekelt népdalok szimbólumrendszerének bizonyos szegmenseivel, a népdaléneklés fontosságával és nyugtató-vigasztaló voltával. A nők munkahelyen való alkalmazásának kérdéseiről is szó esett: e téma előadója különböző közép-, illetve nyugat-európai államokban végzett gazdasági kimutatások ismertetésével mutatott rá arra, hogyan függ össze a kisgyerekes édesanyák munkahelyi alkalmazásának, majd későbbi gyerekvállalásának kérdése a többgyerekes családok számának kimutatható emelkedésével, illetve az ország GDP értékének növekedésével. Egy, már lezárult magyarországi női képzési program bemutatásával hangsúlyt kapott az is, mennyire fontos a helyes önismeret mind a munkahelyen, mind a családban betöltött szerepekben, illetve az ott megélt kellemes és kevésbé kellemes helyzetekben.
A rendezvény három napja alatt érthetőbbé vált, hogy a női ihlet nem valami különös és érthetetlen, férfiak számára hozzáférhetetlen, megfoghatatlan dolog, hanem egy olyan állapot, amely, bár szavakkal nem vagy nehezen magyarázható, de az általa inspirált alkotás látható, az alkotási folyamatába pedig más, a társ is bevonható. Erről és más ehhez a témához tartozó kérdésekről szervezték a szimpóziumot záró fórumbeszélgetést, ahol egyértelműen kiderült, hogy az azon részt vevő ihletett nők egy közösségi hálóban, egy jól működő családban, egy őket mindenben támogató partner kíséretében élnek és alkotnak. Kétségtelen, hogy nem recept, nem mindenkire minden helyzetben egységesen alkalmazható modell ez, de mint az egyik résztvevő elmondta: a megértő társ, aki szellemi partner is, másképpen ihleti a nőt.
A(z ihletett) nőnek és a(z ihletett) férfinak egyaránt szüksége van a támogatásra és a megértésre, még akkor is, ha ezt nehéz beismernie. Annak ellenére, hogy ez úgymond női szimpózium volt, jó alkalmat teremtett arra, hogy minden résztvevő megérthesse: a személyiség kiteljesedéséhez szükséges a függetlenség, de az emberi kapcsolatok is. Nő és férfi társak, nem vetélytársak! Ennek a felismerésnek a gyakorlatba ültetéséhez nem elég csak az egyik fél belátása.
A női örökség átadása (a tavalyi rendezvény témája volt) és a női ihletettség kérdésfölvetései után várjuk a hasonlóan érdekfeszítő folytatást.
Dénes Gabriella