Kedves Olvasó,
„Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben”. A II. vatikáni zsinat egyházról szóló konstitúciójának kezdő mondata szívbemarkoló találékonysággal és tömörséggel állít megvalósítandó programot, amely egyben lármafaként lángoló kihívás is. A dokumentum megfogalmazása óta eltelt négy évtized eseményei mindig más és más kontextusba helyezték ennek a programatikus mondatnak a megvalósítását. Változatlan maradt azonban a kihívás, a feladat. Sajnos a szegények, szorongást szenvedők sora sem apadt, sem a dokumentum tételes megfogalmazása idején – abban a reményteli, lendületes korszakban, amely kedvezett az újító törekvéseknek –, sem azóta, sem most, napjainkban. Ellenkezőleg, úgy tűnik, a szédítő iramú technikai fejlődés, az anyagi jólét inkább világcsömört, relativizálódást, értékválságot, laxizmust, függőséget, félelmet és szegénységet hozott. Azaz még több szenvedést, szorongást és szegénységet. Nem csupán az élethez elengedhetetlen földi javak szükségességének a hiányát, hanem a talán sokkal kevésbé feltűnő vagy megnyilvánuló lelki-szellemi káoszt. Így nehezebb nem csupán emberhez méltó életet élni, hanem egyáltalán azt észrevenni, hogy mi, mennyiben és mikor követ el merényletet Krisztustól megszentelt és megváltott emberségünk ellen.
Válságos időkben nem könnyű a krisztusi tanítást hitelesen élni és képviselni, méghozzá úgy, hogy az valódi örömhír is legyen. Nem is mindig hálás feladat, mert a felelősségteljesen elkötelezett keresztény sokak számára zavaró kontraszt, lelkiismeretet ébresztő, hangját hallató, a világot felelősségére ébresztő kellemetlen hang vagy provokáló jel. Ugyanakkor sokak számára ők az utolsó mentsvár. Mert bárhogyan is legyen, a mindennapok valósága nem leplezi a szükséget szenvedők hosszú sorát, ellenkezőleg: megmutatja annak számos változatát.
Az elmúlt esztendőben is arra törekedtünk, hogy közel kerüljünk embertársainkhoz, hiszen a szükség közelről látszik. De nem csupán a szükség és a nyomor, az emberhez méltatlan élet körülményei, annak számos, gyakran igen rejtett, de semmivel sem csekélyebb elszegényítő hatásaival az, ami látszik. Az emberi kapcsolat közelségében rejlik a segítségnyújtás és a valós segítség nagy esélye is. Esély arra, hogy emberibbé, szebbé tegyünk lépésről lépésre haladva életet, környezetet, családot és társadalmat. Mi hittünk és hiszünk benne, hogy az öröm és mosoly is éppúgy része és joga minden embernek, mint ahogyan az egzisztenciájáért való harc szenvedése az. Továbbra is valljuk, hogy a szeretetszolgálat annak minden vonzatában egyaránt abban a Szeretetben való részesedés és részesítés, amely Krisztus megváltói műve által mindannyiunk osztályrésze. Ennek megtestesítésére törekszünk minden nap. Törekvésünk nem mentes emberi korlátaink tökéletlenségeitől, de hisszük, hogy a Gondviselés meg tudja tisztítani tőlük. Köszönet és elismerés a törekvésért, munkáért minden benne részt vállalónak, amely társul ahhoz a reményhez, hogy ezután is együtt és talán még jobban cselekszünk, annak ellenére, hogy kihívásban és feladatban nem lesz hiány.
Máté Róbert
a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója
Hol van a válság?
Válságtól harsog a sajtó, a politika, az iskola, a munkaközösségek, banktisztviselők, ingatlanügynökök, mesteremberek és piaci kofák egyaránt. Elpukkant a léggömb: megdőlt a piac, a haszon, az önző, embert és Istent egyaránt semmibe vevő, egyedül a féktelen gyarapodásra építő világnézet dogmarendszere. Hiába próbálják elkeseredett erőfeszítéssel, válságstábokkal és szédületes pénzösszegekkel toldozni, új életre kelteni a rendszer kuruzslói és áldozatai egyaránt.
Vajon mi következik? Sajnos fogalmam sincs. Legalábbis nem a kérdés gazdasági, társadalompolitikai, kultúrtörténeti, egyéni vagy közösségi egzisztenciális vonatkozásában.
Ugyanakkor nem hiszem, hogy a kaszinó-kapitalizmus jelenlegi összeomlása lenne a tulajdonképpeni válság. Ez csupán egy lármásabb, hevenyebb és kétségkívül jobban politizált és mediatizált tünete, egyenes ágú következménye egy sokkal régebbi keletű válságnak: a Teremtőjétől, az élettől, annak értékétől és méltóságától elszakadt ember válságának. Annak az embernek, aki újra meg újra elhiszi, hogy az anyag több, mint az ember, hogy büntetlenül átengedheti önmaga sorsát, szerettei sorsát (ha még maradt ilyen) az anyag törvényszerűségeinek, és büntetlenül teremthet magának jólétet minden és mindenki rovására. Akinek mi sem természetesebb, minthogy az ő kényelmét, igényeit, anyagi gyarapodását, élvezeteit kell kiszolgálnia teljes környezetének. És aki vagy ami ennek az elvárásnak nem tud eleget tenni, az értéktelen, végső soron fölösleges. A közösség, a család, a gyermek vagy hites feleség, az idős nagyszülő, a másik ember, az élő vagy élettelen természeti környezet egyaránt. Egy ilyen rendszernek voltunk-vagyunk a részesei, fenntartói.
Valószínűsíthető, hogy a jelen gazdasági válság nagyon sok ember vállára komoly megélhetési gondokat fog terhelni a közeljövőben.
Egy azonban bizonyos: az evangélium üzenete, az irgalmas szeretet parancsa és tanácsa nem változik. Nem kell nyilvánosan elnézést kérnie vagy átfogalmaznia: „bocsánat, néhány évtizedig félrevezettünk mindenkit, ha kellett, még magunkat is”. A szeretet parancsának örök aktualitása talán sosem bírt nagyobb jelentőséggel, mint ma.
Mi lehet a Caritas üzenete ebben a konkrét helyzetben saját maga és környezete számára?
Mindenképpen folyatnia kell az ember szolgálatát minden lehetséges módon és szinten. Az erőtleneket, a megtörteket, a betegeket, a magukra hagyottakat, a válságba jutott családokat, fogyatékossággal élőket, hajléktalanokat, a közöny és az agresszió áldozatait az élet bármely szakaszában, akik Jézus szavai szerint mindig közöttünk lesznek. Tettük ezt eddig is lehetőségeink és tehetségünk szerint, hol több, hol kevesebb sikerrel. Van azonban egy olyan feladatunk is, amelynek jelentősége hatványozottan megnő az adott körülmények között, és amelyet minden tehetségünkkel, erőnkkel és komolyságunkkal fel kell vállalnunk.
Mindenkinek, minden fórumon hirdetnünk kell: nem lehetünk csupán szemlélői a világnak. Részesei vagyunk az ebből fakadó mindennemű szabadsággal és felelősséggel együtt. Nem ér semmit, ha a karosszékből pontosan tudjuk, milyen kellene hogy legyen a világ körülöttünk. Nincs telefonon vagy interneten megrendelhető élet, sem út, sem igazság. Csak az van, amiből cselekvő módon részt vállalunk. Meg kell erősödnünk intézményesen is, és össze kell fognunk mindazokkal, akik velünk együtt vallják: egy rendszernek, lett-légyen az szociális, egészségügyi, oktatási, gazdasági vagy bármilyen rendszer, egyedül az ad létjogosultságot, ha az embert szolgálja. Nem egy ügyet vagy ideológiát vagy hasznot vagy ábrándot vagy önmagát, hanem az embert a szó legnemesebb, a teremtettség méltóságából fakadó értelmében. Részt kell vállalnunk egyénileg és intézményként, hogy az embert, az élet hordozóját és továbbörökítőjét szolgáló rendszerek születhessenek.
Az ember és az emberség ügyvédeivé kell válnunk családjainkban, közösségeinkben, intézményeinkben és a közéletben egyaránt, segítenünk kell egymásnak és embertársainknak, hogy az összezavarodottságból, a tévelygésből, a szegénységből, a szenvedésből utat találjunk egymás felé.
Kérem Önöket, legyenek társaink ebben az egyedül értelmes kalandban, ami az emberről szól.
dr. Márton András
Újdonságok a szociális szolgáltatások terén
Visszatekintés a Szatmárnémeti Caritas-szervezet 2008-as tevékenységeire
A Szatmárnémeti Caritas eseménydús évet tudhat maga mögött. Az Európai Uniós támogatások sok újdonságot hoztak a szociális szolgáltatások terén. Minden tevékenységi területen voltak olyan pályázataink, amelyek által a szolgáltatások sok innovációval gazdagodtak.
A szociális programok terén a Készülj, hogy legyen jövőd! című projekt célcsoportját a túrterebesi közösségben élő roma származású fiatalok, valamint szüleik képezték. A tevékenységek a fiatalok képességeinek fejlesztésére és a pályaválasztásra való felkészítésükre irányultak. A fiatalok különböző mesterségekkel ismerkedhettek meg testközelből, így betekintést kaptak a foglalkozások rejtelmeibe és szűkíthették saját érdeklődési körüket is. Emellett szülők és fiatalok egyaránt egyéni és csoportos tanácsadáson is részt vettek, amelyek segítségével ráláttak a saját felelősségeikre és arra, hogy a szülői támogatás elengedhetetlen a fiatalok pályaválasztásában, illetve továbbtanulásában. A Caritas nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a helyi közösség is nyitottabban kezelje a roma fiatalokat, illetve hogy felfedezhessék a bennük rejlő értékeket és elköteleződést. Ennek érdekében több kerekasztal-megbeszélésre és műhelymunkára került sor, amelyeken a túrterebesi helyi intézmények képviselői vettek részt.
Az oktatási és nevelési program keretein belül működő Drogprevenciós és Tanácsadó Iroda 2008-ban újabb négy iskolában kezdte meg tevékenységét, ezáltal bevonva a román tannyelvű középiskolákat is.
Az Országos Érdekeltségű Programok által anyagilag támogatott, Az idősek méltó élete biztonság és támogatás által című projekt célja az idősek életminőségének javítása volt a házi beteggondozási szolgáltatások által. A pályázat révén 18 házi betegápoló vett részt egy 720 órás alapképzésen, amelyet a Munkaügyi Minisztérium által elismert diplomával zártak. A pályázat ideje alatt Szaniszlón és Bélteken elkezdődött két új házi beteggondozó központ berendezése és felszerelése is.
Az Informatika és emberség a rászorulók támogatásában című projekt célja, amelyet a nagybányai Szociális Közszolgáltatási Osztály (SPAS) támogatott, szintén a házi beteggondozói szolgáltatások minőségének javítása volt egy olyan informatikai program és rendszer kiépítése által, amely nagyban segíti az ápolók munkáját, mivel csökkenti a tevékenységek dokumentálásával töltött időt. A program segítségével átláthatóbbak és könnyebben kezelhetőek lesznek a nyilvántartások.
Az adminisztrációval töltött idő csökkenésével több idő jut a betegek ellátására, ezáltal nőhet az ellátottak száma is. A programot 2009-ben vezetik majd be minden házi beteggondozó központban.
2008-ban a fogyatékkal élő személyek számára működtetett programok keretében két nagy EU-pályázatot is nyert a Szatmárnémeti Caritas. A Tükörbe zárva című projekt célcsoportját az autista gyermekek, szüleik és az ebben a témában érintett szakemberek alkották. A pályázatban a Caritas partnere a békéscsabai AutPont Alapítvány volt. A pályázat során szakirányú képzésekre, szemináriumokra, valamint egy nemzetközi szakmai konferenciára került sor, amelynek célja a szülők és a szakemberek kompetenciáinak bővítése volt az autista gyermekek ellátását és nevelését illetően. A Szent József Gyermekrehabilitációs Központban kiépült egy olyan részleg, amely az autista, illetve a pervazív fejlődési zavarokkal rendelkező gyermekek ellátására szakosodott.
A Kelet-európai transzkulturalitás – eredet és kibontakozás című pályázat célja a román-ukrán határon átívelő együttműködés elősegítése, valamint a közös kulturális örökség feltárása és ápolása volt idősek és fogyatékkal élő fiatalok részvételével mindkét országból. A Szatmárnémeti Caritas partnere ebben az ukrajnai Szent Márton Caritas volt. A pályázat egy éve alatt az idősek és a fiatalok tematikus táborokban, valamint közös kirándulásokon vettek részt, amelyek által megismerkedhettek egymás népszokásaival és hagyományaival. Két képzést is tartottak a Szatmár Megyei Múzeum szakemberei a civilizációk eredetéről. A záróakkord egy közös, néphagyományokat és szokásokat bemutató fesztivál volt, amelyen a pályázatban résztvevők táncokat, dalokat mutattak be.
2008 novemberében a Szatmárnémeti Caritas Szervezet által működtetett Tanácsadó Iroda Fogyatékkal Élő Személyek számára (B.A.C.H.), a fogyatékkal élő személyek értékeit népszerűsítő kampányt szervezett három Szatmár megyei középiskolában. A kampány programja két részből állt. Az első részben szakemberek beszéltek a diákoknak arról, mit jelent az, ha valaki fogyatékkal él, valamint különböző gyakorlatok segítségével a fiatalok kipróbálhatták, milyen az, amikor valaki például mozgáskorlátozott. A második részben a diákok a fogyatékkal élő fiatalokkal beszélgettek.
A kampányban összesen 10 osztály vett részt a Református Gimnáziumból, a Traian Vuia Iskolaközpontból és a nagykárolyi Római Katolikus Teológiai Líceumból. A diákok nagy érdeklődést mutattak sérült társaik élete iránt és szívesen beszélgettek velük olyan dolgokról, amelyek mindannyiuk életében felmerül. A kampány segített a résztvevő diákoknak valós képet alkotni a fogyatékkal élő emberekről.
2008-ban a Szatmárnémeti Caritas nagy hangsúlyt fektetett a közösségi programokra, amelyek célja a társadalom aktiválása és bevonása a szociális problémák megoldásába. Ennek megvalósítására több olyan programot is szerveztünk, amelyek vonzó kapcsolódási pontokat nyújtottak a közösségek számára.
Június 21-én második alkalommal került sor a jótékonysági gyalogló maratonra. 2008-ban a maraton résztvevői a Szent József Gyermekrehabilitációs Központba járó sérült gyermekek javára gyűjtöttek. A szponzorok ebben az esetben is a résztvevők által megtett kilométerek függvényében támogatták a maratont. Ezek a szponzorok a Román Kereskedelmi Bank (BCR), valamint az Autonet voltak a Consult Scolari Alapítvány által.
A rendezvény rendkívüli sikernek örvendett 2008-ban is, mivel az 574 résztvevő összesen 15 500 eurót gyűjtött a sérült gyermekek javára.
Egy ugyancsak nagy sikernek örvendő közösségi programra november 26-a és december 15-e között került sor. A szatmárnémeti Caritas ezúttal jótékony célú képeslap-árusítási versenyt rendezett a szatmári középiskolák között. A versenybe összesen 12 iskola nevezett be 10-10 fős csapatokkal. A verseny győztese az a csapat lett, amely a legtöbb pénzt gyűjtötte a képeslapok eladásából. Az összegyűlt pénzösszeget a Caritas a nappali foglalkoztatóközpontjaiba járó gyerekek javára fordította. A kampány során összesen 5186 lej gyűlt össze. A nyertes a Mihai Eminescu Főgimnázium csapata lett, amely 400 képeslap eladásával 1202 lejt gyűjtött össze. A győztesek nyereménye egy bowling-est volt.
A 2008-as év tevékenységeit 557 önkéntes segítette, akiknek a munkája elengedhetetlenül fontos a szervezet számára.
Fazekas Csilla
Kiállítás elítéltek alkotásaiból
A nagyváradi börtön celláinak falain belül, az elítéltek által készített festményeket állítottak ki a Posticum Ifjúsági és Kulturális Központban. A tárlatot nagy érdeklődés mellett nyitották meg.
Elítéltek alkotásaiból nyílt kiállítás a Posticum Ifjúsági és Kulturális Központban. Az ötlet még tavaly karácsonykor fogalmazódott meg, amikor dr. Földes Béla, a nagyváradi Máltai Segélyszolgálat vezetője a Caritas Catolica munkatársaival együtt látogatást tett a nagyváradi börtönben. Akkor Dan Lele börtönlelkész megmutatta az úgynevezett Art Terápiás Műhelyben kiállított művészi alkotásokat, festményeket, faragott szobrokat, ugyanakkor a vendégek elbeszélgettek két tehetségesebb elítélttel is. Páratlan összefogás eredményeképpen, a Communitas Alapítvány, illetve a Posticum támogatásával sikerült az akkori ígéretet megvalósítani és bemutatni az alkotásokat a börtön falain kívül is. A szervezésben dr. Ramona Novicov műkritikus, valamint a Jakobovits művészházaspár jelentős szerepet vállalt.
Ünnepélyes megnyitó
A tárlatnyitón neves vendégek tették tiszteletüket. Jelen volt többek között Böcskei László megyéspüspök, Tempfli József szentjobbi apát, nyugalmazott püspök, Puskás Bálint alkotmánybíró, a Máltai Segélyszolgálat elnöke és a Caritas Catolica vezetősége és munkatársai, hiányzott azonban maga a művész, Adrian Bogariu, akinek huszonegy alkotását állították ki a kiállítás keretében. Köszöntőbeszédet mondott dr. Földes Béla, a kiállítás kezdeményezője, ezt követően Dan Lele börtönlelkész mesélt a börtön életéről és a műhelyben szervezett foglalkozásokról. Dr. Ramona Novicov műkritikus a szabadság fogalmáról beszélt népes hallgatóságának, hangsúlyozva, hogy a szabadság – mint alapvető emberi szükséglet – hiányának fájdalmát az alkotással és a művészettel lehet enyhíteni. Különleges élmény volt számára megismerkedni a börtönlakókkal, köztük Adrian Bogariuval, akinek festészeti leckéket is adott.
A kiállítást szimbolikusan egy bilincs kinyitásával nyitotta meg Böcskei László megyéspüspök és Puskás Bálint alkotmánybíró. A kiállításmegnyitót követő aukción kilenc képet adtak el 850 lej értékben, amelynek összegét közvetlen az alkotók, illetve az Art Terápiás Műhely javára fordítják.
Mészáros Tímea
(Bihari Napló)
A Gyulafehérvári Caritas 2008. évi tevékenysége a számok tükrében
Otthoni gondozás
Az otthoni gondozói program keretében összesen 11 193 idős, beteg, fogyatékkal élő embert gondoztunk otthonukban…
Családsegítő szolgálat
A családsegítő szolgálatot összesen 1690 személy kereste fel egyénileg különböző problémákkal. A csoporttevékenységek keretében az elmúlt évben összesen 608 találkozóra került sor, amelyek során 2032 személy szólítottunk meg. Egyéb rendezvényeken, programokon mintegy 1600 emberrel találkoztak a családsegítő szolgálat munkatársai…
Idősgondozás
A kézdiszentléleki Szent Klára Öregotthonban és a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonban összesen 160 idős embert gondoztunk…
A marosvásárhelyi Teréz Anya Nappali Foglalkoztatóközpontot 158 idős látogatta rendszeresen…
Szocializációs programok gyermekeknek és fiataloknak
A marosvásárhelyi Korai Fejlesztő- és Fejlesztőközpontot 130 kisgyermek és szülei látogatták. A tavaly felszentelt petrozsényi Maria Stein Nappali Foglalkoztatót összesen 96 gyermek és fiatal kereste fel. Gyermek- és ifjúsági programjaink révén több mint 700 gyermeket és fiatalt segítettünk…
Fogyatékkal élők támogatása
A fogyatékkal élő személyek tanácsadó irodája révén több mint 450 fogyatékkal élő személy számára kínáltunk különböző tevékenységi programokat. A Szent Ágoston Nappali Foglalkoztatót 15 fogyatékkal élő fiatal látogatta az elmúlt évben. A Hargita Megyei Ifjúsági Hatósággal közösen indított Őrangyal-programban több mint 250 egészséges és sérült fiatal vett részt.
Képzési programok
A Caritas képzési programjában összesen 360 személy vett részt. A Caritas mezőgazdasági részlegének köszönhetően 50 fiatal gazda és gazdaasszony vehetett részt külföldi mezőgazdasági gyakorlaton…
Egyéni szociális támogatások
A Caritas-gyógyszertárakban több mint 14 000 receptre váltottak ki gyógyszert…
A csíksomlyói logisztikai központ összesen 49 segélyszállítmányt fogadott…
A 2%-os adófelajánlási kampány során 78 435 lej gyűlt össze a hátrányos helyzetű családok javára. A burmai és a kínai katasztrófák áldozatainak a megsegítésére, valamint a moldvai árvízkárosultak javára szervezett gyűjtéseken összesen 258 253 lejt adományoztak a gyulafehérvári főegyházmegye hívei. A hagyományos Szent Erzsébet-gyűjtés során pedig 150 830 lej gyűlt össze a hátrányos helyzetű családok megsegítésére.
Akik ezt a munkát végzik:
531 alkalmazott,
mintegy 450 önkéntes,
148 plébániai Caritas-csoport.
„Apró” változás
A kislány derékig érő haja két copfba fonva, kedves mosoly az arcán, de testtartása, mozdulatai bizonytalanságról, szorongásról árulkodnak, félig lesütött szemében szomorúság. Első találkozásunkkor tanító nénije elmondta: nem igazán lehet tudni, hogy mi van otthon, talán iszik az apa, valószínű, hogy gyakran bántalmazza is a családot. A két testvér közül egyik sem beszél erről, az anya is csak zavartan vonogatja a vállát: nem érti, miért ilyen félénk, visszahúzódó 8 éves lánya. A tanítónő tapintatos kérdésére a válasz, hogy otthon nincs semmi probléma. A tanítónőtől tudom, hogy egy év alatt igazából nem is hallotta a lány hangját, hisz hangosan nem szólalt meg a társai előtt, nagyon ritkán esetleg a fülébe súgta a kérdésre a választ.
Második éve jár a gyerekcsoportomba osztálytársaival együtt, tanítónőjük javaslatára. Két-három alkalom után már érzékelhető volt, hogy sokat oldódott, részt vett a játékokban, kacagni is hallottam, de beszélni csak úgy, hogy odajött, megölelt és tőmondatokban fülembe súgta a választ. A foglalkozások végén mintha nem lett volna kedve hazaindulni. Biztattam, hogy ha van kedve, maradhat még egy keveset. Aztán ezek az ottmaradások rendszeresek lettek, és lassan kezdett bennem is kirajzolódni a család története, legalábbis az, amit ő érzékel. Szegényes szókincsét mindig gesztusokkal egészíti ki. „Ha apuka iszik, akkor …”, és összehúzódik, kezét a szájára teszi. Minden egyes alkalommal többet tudtam meg. „Anyuka tudja, hogy mikor kell nekünk otthonról elmenni, ilyenkor nagy baj van”. Viszont ritkán telik el úgy hét, hogy ez a „nagy baj” ne találja otthon az egész családot.
Kerestem a módját, hogyan lehetne az apával is találkozni, hisz az anyával kétszer is beszéltem személyesen, de a félelem súlya alatt teljesen meg volt bénulva, nem tudott mit kezdeni azzal sem, hogy a kislányát dicsérem. Zavartan ismételgette, hogy „nem tudom, miért ilyen félénk”. Körülbelül két hónap múlva, amikor a kislánytól megtudtam, hogy valószínű az apja is otthon van, hazakísértem. A félelem és az öröm furcsa kettősségét éreztem a kislányban. Bennem meg a határozottság jó adag bizonytalansággal keveredve... Vajon milyen következményei lesznek a látogatásomnak? A kívülről viszonylag takarosnak tűnő házban belül leírhatatlan körülmények, az apa a vetett ágyból feltápászkodva, zavartan nézett rám. Próbáltam kapcsolatba kerülni vele, bemutatkoztam, és elmondtam, hogy feleségével már találkoztam, de számomra fontos, hogy ő is ismerjen, hogy tudja, hogy ki is az a „Kati néni”, aki foglalkozik a gyerekekkel. Aztán próbáltam viszonylag semleges dolgokról kérdezni, hogy nehéz-e a munkája, hogy az ágyban fekvő idős ember kinek az édesapja és mióta beteg, hogy az udvaron látott egyetlen báránykának már a legelőn vannak-e a társai... Mindegyik kérdésemre egyszavas mondatok voltak a válaszok. Meséltem arról is, mivel szoktuk tölteni az időt a gyerekekkel, és hogy nagyon jól érezzük ott magunkat. „Jó”, nyugtázta. Aztán még egyszer megdicsérve kislányát elköszöntem. A következő héten a csoport után megnyugodtam, hogy nem volt rossz következménye a látogatásomnak.
Ezzel a gyerekcsoporttal azóta is rendszeresen találkozunk. Tudatosan keressük az apró sikereket, örömöket, próbálunk örülni egymás eredményeinek. Játszunk, nevetünk, kézműveskedünk, álmodjuk a jövőt, gyakran megvigasztaljuk vagy bátorítjuk egymást. A derékig érő copfos hajú kislány már hangosan, a csoport előtt is elmondja, milyen jó dolgok történtek vele a héten, hogy mi lenne a három kívánsága, ha a jó tündér megjelenne. Viszont az otthoni „titkokat”, – ha „anyuka azt mondta, hogy most jobb, ha elmentek hazulról”, – most is csak a csoport után ottmaradva, félig suttogva, beszédes gesztusokkal kiegészítve.
Bíró Katalin, szociálpedagógus
a Gyulafehérvári Caritas családsegítő szolgálatának munkatársa
Szépkorúak találkozója
Szabó Attila
Mintegy száz nyugdíjas összejövetelét szervezték meg a Gyulafehérvári Caritas Maros megyei családsegítő szolgálatának munkatársai április 28-án a gyulakuti művelődési otthonban. A heti vagy havi rendszerességgel működő székelyvéckei, szentdemeteri, gyulakuti, erdőszentgyörgyi vagy szovátai nyugdíjas-csoportok ezen a napon nem a hagyományos alkalmakra készülődtek, hiszen az egymásnak való megmutatkozás és bemutatkozás várva várt napja jött el számukra. A találkozó ünnepélyes megnyitója keretében meghitt hangnemben – az időskorhoz, az idősekhez fűződő személyes tapasztalatokat is megosztva – köszöntötte az időseket Joó Ibolya szociális munkás, Ludescher László, a Caritas szociális ágazatának vezetője, László Árpád, Gyulakuta polgármestere, valamint Csalóka Zoltán helyi református lelkész.
Ezek után maguk a csoportok kerültek a középpontba, mindegyik település képviselői külön erre az alkalomra összeállított ünnepi műsorral léptek színpadra. Az egyes közösségek bemutatkozásában helyet kaptak a szavalatok, a csoportos vagy egyéni énekek, a színdarabok, ám a legnagyobb sikert a gyulakuti 80 éves Dimény Ilona aratta egyszemélyes jelenetével.
A jókedvet csak fokozta a felcsendülő nótaszó, amely a közös ebéd kezdetét is jelezte egyben. Étkezés után a szépkorúak megcsillogtatták tánctudásukat, énektehetségüket, viccmondói rátermettségüket, valamint lehetőség adódott arra is, hogy rég nem látott gyerekkori ismerőseikkel felidézzék tovatűntnek hitt emlékeiket, barátságaikat. Közben az érdeklődők betekinthettek egy-egy csoport mindennapi életébe is a kivetített fényképek segítségével.
Az ünnepi hangulatú találkozót tombolázás és közös éneklés zárta az egy év múlva esedékes folytatás reményében.
Együttműködés a Caritas és a Vodafone Alapítvány között
A Gyulafehérvári, a Jászvásári és a Szatmárnémeti Caritas, valamint a Vodafone Románia Alapítvány közös programot indított 2008 novemberében „Támogatás a szegények legszegényebbjeinek” címmel. A program kedvezményezettei azok a beteg, idős személyek, akik egészségügyi ápolásra és szociális gondozásra szorulnak otthonukban.
Az otthoni beteggondozói program célja az ágyban fekvő, mozgásképtelen, idős, beteg vagy fogyatékkal élő személyek fizikai és szociális életkörülményeinek javítása egészségügyi ápolási és szociális gondozási szolgáltatások biztosítása által.
A támogatási program keretében a Vodafone Románia Alapítvány egy éven keresztül átvállalja minden fontosabb helységben – ahol igénybe vehetőek a három Caritas-szervezet otthoni gondozási szolgáltatásai – három, rossz anyagi körülmények között élő személy gondozási költségeit. Ennek a támogatásnak köszönhetően 390 személy jut egészségügyi ápoláshoz és szociális gondozáshoz saját otthonában, elkerülvén ezáltal a hosszas kórházi tartózkodást vagy az öregotthonokba, kórházotthonokba való beutalást. A projekt összköltségvetése 468 000 lej.
A Caritas-szervezetek küldetésük értelmében a karitatív lelkület terjesztését és a szociális igazságosság előmozdítását tűzték ki feladatul. Ebben a szellemben mozgósítják anyagi és emberi erőforrásaikat, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű személyek megkaphassák saját otthonukban a megfelelő egészségügyi ápolást és szociális gondozást, megteremtve ezáltal a lehetőséget, hogy életük utolsó szakaszában is emberhez méltó életet élhessenek.
A Vodafone Románia Alapítvány romániai karitatív nonprofit szervezet, tevékenysége elkülönül a kereskedelmi társaság tevékenységétől. Az alapítvány tevékenységeit a Vodafone Románia Rt finanszírozza egy előre meghatározott éves költségvetés alapján. Ezen felül a Vodafone Románia alkalmazottai fizetésük egy részével önkéntes módon hozzájárulnak az alapítvány működéséhez, illetve a a Vodafone Csoport Alapítványa is támogatja évente a romániai alapítvány működését.