Bálint Lajos ny. érsek nyolcvanéves
A zsoltáros már közel háromezer évvel ezelőtt így énekelt: „Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad” (Zsolt 90,10).
A fenti zsoltárverset alkalmazni lehet Bálint Lajos érsek 80. születésnapja alkalmával az ő életére is. Ha végigvehetnénk életének gyorsan eltelt nyolcvan esztendejét, elmondhatnánk, hogy volt benne száműzetés a békepap jellegű szemináriumból, volt kényszermunka, és volt benne mindvégig töretlen hűség a papi hivatás mellett. Most nem életrajzot szeretnék írni, ezért egy indokot emelek ki: bár életében minden megvolt ahhoz, hogy belekerüljön Hetényi Varga Károly négykötetes Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában című vértanú papok életrajzi lexikonába, Bálint Lajos nevét nem találjuk ott. Sohasem beszélt magáról. Ebben is követte szentelője és nagy elődje, Isten szolgája Márton Áron püspök szerénységét. Hagyjuk hát, hogy Jézus Krisztussal, örök főpapunkkal magányában adjon hálát a nyolcvan esztendő minden kegyelméért, mi pedig imáinkkal segítsünk neki, hogy Istennek tetsző legyen e hálaadás.
Tisztelettel és őszinte hálával köszöntjük születésnapján, s a jó Istentől azt kérjük, hogy az idős kor
és a betegség keresztjének hordozásához adjon neki sok erőt.
Gyulafehérvár, 2009. július 3-án
Jakubinyi György érsek