Caritas Info
A Caritas az embert Krisztus arca felől közelíti meg
Két éve bízta meg Jakubinyi György érsek dr. Márton Andrást, hogy vegye át a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas vezetését Szász Jánostól, aki több mint egy évtizedes szeretetszolgálati munka után a főegyházmegye gazdasági igazgatója lett. Az elmúlt két év számos kihívást tartogatott, hisz egy mintegy ötszáz munkatárssal bíró, tevékenységileg öt megyét lefedő szervezet irányítása, a „jó mederben” tartása nem egyszerű feladat. Az idei év gazdasági konjunktúrája sem könnyíti a civil szféra munkáját, sőt… Az elmúlt két év eredményeiről, a gazdasági válságnak a szociális munkára való kihatásáról és a Caritas jelenlegi terveiről kérdeztük dr. Márton András Caritas-igazgatót.
Milyen tervekkel vetted át a Caritas irányítását 2007 szeptemberében?
Tulajdonképpen nem voltak olyan terveim, amelyek forradalmiak lettek volna ahhoz képest, amiket már azelőtt is megéltünk a Caritas berkeiben. Amikor a Caritas vezetését átvettem, egy nagy, dinamikus, jól felépített, lendületes szervezetet bíztak rám. Ami viszont a 12 éves caritasos tapasztalatomból is megerősödött bennem, illetve közös törekvésünk is volt hosszú idő óta, hogy ebben a nagyon megnövekedett szervezetben az intézményes kereteket megszilárdítsuk, és részben új alapokra helyezzük.
A Caritasnak két jellegzetes arca van, egyik sem fontosabb, mint a másik, hanem mindkettő létfontosságú. Az egyik az intézményi-szolgáltatói arc, amelyre annyi éven keresztül építkeztünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szakemberek elmennek emberekhez vagy fogadnak különböző problémás helyzetbe jutott embertársakat és szakmai ellátásban, szakszerű segítségben részesítik őket. A másik lényeges arca a Caritasnak az önkéntesség, az irgalmas szeretetnek a minden Krisztus-hívőre lebontott felelőssége. A Caritas-lelkiség minden kereszténynek a kötelessége, nem ruházható át egyetlen szervezetre sem. Ugyanakkor az intézményes Caritasra ezen a téren az az egyértelmű felelősség hárul, hogy a Caritas-lelkiség tüzét, lendületet szítsa, útját, egyengesse, kibontakozását kísérje a főegyházmegye területén.
Az volt a célkitűzésem, amikor átvettem a Caritas vezetését, hogy a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas intézményes kereteit a megnövekedett és sokrétű valóságában úgy erősíthessük és szervezhessük, hogy hosszú távon komoly, megbízható partnerek maradhassunk a közpénzi és az európai támogatások elnyerésében, szociális és egészségügyi közfeladatok ellátásában. Ugyanakkor felkészüljünk arra, hogy adott esetben az egyházon belüli más karitatív, szociális jellegű kezdeményezéseknek is intézményes hátteret, támogatást nyújthassunk. Ahhoz, hogy a Caritas-lelkiség társadalmi kultúránkba beépülhessen, intézményes háttérre is szükségünk van. Ezt az intézményes hátteret nincs miért külön mindenhol megteremteni. Nagy erőfeszítéssel, sok nyűglődéssel jár. Ha a Caritasnak sikerül ilyen szempontból jól építkeznie, az segítséget jelenthet az egyházon belüli más segítő szándékú kezdeményezések számára is.
Melyek voltak a legnagyobb kihívások, amelyekkel meg kellett küzdened?
Az intézményes szolgáltató szemszögéből nyilván meghatározó, hogy miből finanszírozzuk, tartjuk fenn tevékenységünket. Miből fizetjük ki a munkatársainknak a jogos és méltányos bérét. Miből fedezzük az egyéb működési költségeket. Eljárunk 12 ezer emberhez otthoni beteggondozásra, a családsegítők is kijárnak falvakra, programokat szerveznek. Rengeteg olyan költség van, amelyre bizony minden nap számla érkezik. Hogy lehet ezt hosszú távon fenntarthatóvá és élhetővé tenni? Már évek óta közpénzi támogatottságnak is örvendünk, ugyanakkor a közakarattal való együttműködés a szakmai követelményeken túlmenően jogosan és méltányosan komoly ügyviteli és pénzügyi fegyelmet követel meg. Mivel a szervezetünk ilyen ütemben nő – volt olyan időszak, hogy minden évben megkétszereződött a fizetett munkatársaink száma –, olyan strukturális kihívásokat rótt a Caritas vezetőségére, ami folyamatosan átgondolásra késztetett.
Régebben a partneregyházmegyék, az európai Caritas-partnerszervezetek sokkal több támogatást tudtak nyújtani fejlesztésekre, új kezdeményezések életbe léptetésére. Ez ma már nem működik. Számos olyan partnerszervezet, mint pl. a német Caritas olyan pénzeket pályázott meg a német kormánynál, amelyből a romániai Caritas építkezett. Ma azonban ezt már az EU jogszabájai nem teszik lehetővé. A fejlesztési pénzeket uniós alapokból kell fedezni pályázatok útján. Ezek mind olyan kihívások, amelyeken folyamatosan dolgozni kell. Fel kell zárkóznunk, hogy ezt az egyre nagyobb nyomást, egyre komplexebb helyzetet kellőképpen tudjuk kezelni.
Az elmúlt időszakra – és jelenünkre is – rányomja bélyegét a gazdasági világválság. Mennyiben érinti a Caritas munkáját a válság?
Az a gazdasági rendszer, amelyre több mint fél évszázada építkeznek a gazdasági szakértők, egyértelműen válságban van. És ez a válság nagyon is kézzel fogható drámákat produkál. Elég csak arra gondolni, milyen őrült tempóban növekszik a munkanélküliség, hogy a tavalyi évhez képest a külföldre munkát közvetítő cégeknek megkétszereződött a forgalmuk. Az emberek elmennek azért, hogy valamilyen módon biztosítsák a megélhetésüket, mert az itthoni lehetőségeket bizonytalannak élik meg. Számos cég fizetésképtelenné vált. Azt halljuk, hogy a közpénzi kifizetések is akadoznak. Hogy ez a válság mit fog hozni? Amikor egy jól bejáratott rendszer megbomlik, az mindig drámai, de mindig ilyenkor adódik a lehetőség is, hogy valami újat, valami szépet, szebbet hozzunk létre. Merev formákon, jól működő óraműben sokkal nehezebb lényegi változásokat eszközölni. Amikor most ennyire felszínre kerültek a kaszinó-kapitalizmus fonákságai, amikor a liberális diskurzus, amely a piac mindenhatóságáról beszélt, megomlott, akkor ebből a válságból az igazságosság és a méltányosság kell, hogy kiutat mutasson. Bízom benne, hogy akik ezt felismerik, meg fogják találni a módját, hogy ebből a válságból Istennek tetsző kiutat találjanak. Természetesen, ez mindannyiunknak egyben kihívás is.
A Caritas szempontjából még nem érezhető túlságosan a válság, de már mutatkoznak a jelei. A külföldi partnereink közül többen, akik bizonyos tevékenységi területeinket hagyományosan támogattak, a válságra hivatkozva már az idén visszavonták támogatásukat. Az önkormányzatok esetében – minden jószándék ellenére, hisz évek óta jól bejáratott együttműködésekről beszélünk – látszik, hogy fizetési nehézségeik vannak. Komoly erőfeszítésükbe kerül, hogy a vállalásaikat időben teljesíteni tudják.
Emellett a munkatársaink körében, mint ahogy gondolom minden más ember esetében is, van egyfajta szorongás a bizonytalan jövőt illetően.
Ugyanakkor, úgy a Caritas munkatársak, mint a gondozottjaink – mondhatnánk – „válságszakértők”, mivel jó időkben és rossz időkben egyaránt válságos helyzetekben mozgunk, ilyenekkel szembesülünk mindennapjainkban.
Mi az, ami szerinted megkülönbözteti a Caritast egy nem egyházi alapokon nyugvó szociális szervezettől?
Azt hiszem, hogy akik az embereken segítenek, mindannyian jó szándékkal közelednek az ember felé. Talán inkább a látószög kérdéséből adódik a különbség, hogy melyik irányból közelítem meg az embert. Az alapelvünk nem arról szól, hogy én adok valamit a szükséget szenvedőnek, mert ezáltal az illető kiszolgáltatott lesz. Az ember legmélyebb vágya talán, hogy őrizze meg életében azt az önrendelkezést, amely az emberi méltóságának az egyik gyökere. Ehhez kell hozzásegíteni az embert a legkiszolgáltatottabb helyzeteiben is. És annyit kell visszaadni az embernek ebből az önrendelkező méltóságából, amennyit csak lehet., közvetlen közelségből. Az emberhez oda kell menni, ha valóban találkozni akarunk vele. Ez egy olyan sajátosság, amely a küldetésünknek alapvető része. Hogy a krisztus-arcát meglássuk minden szenvedő embernek, és hogy ne messziről szemléljük őt, hanem a közvetlen találkozásban tudjuk felkínálni a segítő jobbunkat. Ez távolról sem jelenti azt, hogy bármely más kezdeményezés, szervezet vagy személy nem követi vagy követheti ugyanezt az utat. Éppen ezért sokkal kevésbé vagyok kíváncsi arra, mi az, ami másoktól megkülönböztet, sokkal inkább viszont arra, hogy tudjam, mi határoz meg minket, és kik azok, akikkel ebben közös utat járhatunk.
Szerinted milyen irányba tart ma a Caritas? Melyek a fejlődési lehetőségei?
A Caritas létrejöttétől kezdődően több szakaszon ment át. Az első szakaszban a közvetlen anyagi segítségnek a megszervezése volt a fő szempont. Elkezdődött utána az intézményes építkezés időszaka, amikor a szociális szolgáltatások kiépítésén munkálkodtunk. Most elérkeztünk egy olyan szakaszba, amely persze nem határolható el élesen, amelyben nyilvánvalóvá válik, hogy a valódi segítség az, ami képessé teszi az embert, hogy saját életét alakítsa. Ezt a legkülönbözőbb területen próbáljuk alkalmazni egyéni és közösségi szinten egyaránt. Bizonyára jól jön bármikor egy segélyszállítmány, de ettől még nem fog jobban összeállni a közösség. Csak akkor fog összeállni, ha megkeresi azokat a belső erőforrásokat, amelyektől önmaga életét kezdi élni. Ezt a szemléletet szeretnénk egyre jobban kivirágoztatni. Ezért is vannak már második esztendeje főállású önkéntes-animátor munkatársaink, akik azon fáradoznak, hogy a közösségi szerepvállalás kultúráját újra meghonosítsák.
A családsegítő szolgálat munkatársai kimennek a településekre, a legkülönfélébb krízishelyzetben élő családokkal találkoznak, de nem kész recepttel érkeznek, hanem eszköztárat kínálnak a kommunikációra, a problémák orvoslására, kapcsolati tőkét kínálnak fel, hogy a bajban levő ember vehesse saját kezébe problémáinak a megoldását.
Az idősellátás terén ötödik éve dolgozunk a mozgáskompetencia fejlesztésén a gyerekkortól a legidősebb korig. Rengeteg erőforrás hever parlagon, olyan emberek, akik nem is gondolják, hogy tudnak mozogni, a kinesztetikának köszönhetően rövid idő alatt újra megtanulnak mozogni és saját életüket újra birtokba venni. Volt a nyáron három élménydús napunk, amikor fogyatékos gyermekek és szüleik együtt vettek részt a gyergyószentmiklósi öregotthonban egy kinesztetika képzésen. Nem a gyerekekkel dolgoztunk, hanem a gyerekekkel és a szülőkkel, megmutatván nekik, hogyan alakíthatják a mindennapjaikat ésszerűbben, hatékonyabban mindannyiuk érdekében. Ugyanezt tesszük idős, beteg ápoltjaink hozzátartozóival is. Nagyon öregszik a társadalom és egyre többen szorulnak ápolásra, gondozásra. Még a gazdaságilag fejlettebb országokban is az idősek, betegek 74 százalékát otthon ápolják a családtagjaik. Ez az arány nálunk kilencven százalék fölött van. Ezzel gyakorlatilag a legnagyobb ápolási munkaközösség a családtagok közössége. És senki nem ad nekik ebben segítséget. Hangsúlyosan fel akarjuk vállalni ezt a területet is. Valljuk, hogy nagyon nagy lehetőségek vannak még ezen a téren.
Öregotthonainkban is az aktivizáló szemléletet képviseljük már néhány esztendeje, hogy minél több önállóságot nyerjenek a gondozottak. A kinesztetika képzéseket is a Szent Erzsébet Öregotthonban tartjuk, az otthon lakóival dolgozunk. Nagyon sok szép példa mutatja, hogy egy kis odafigyeléssel, egy kis szakmaisággal milyen szép és látványos eredményeket lehet elérni.
De más irányokat is próbálunk bevonni. Az egyik ilyen a gyógyíthatatlan, a palliatív gondozásra, ápolásra szoruló betegeknek az ellátása, a hospice. Erre keresztényként csak azt mondhatjuk, hogy az élet minden percét meg lehet és meg is kell méltóságteljesen élni. Ehhez szeretnénk olyan központokat létrehozni, ahol meg is tudjuk mutatni, hogy lehet így élni földi életünk utolsó pillanatáig. Segíteni szeretnénk az embereknek, hogy abban a valóban nehéz és embert próbáló helyzetben is meg tudják találni az örömüket és az élhető életet.
Továbbra is fontossággal bír a családsegítés fejlődése, külön figyelmet fordítva a gyerekekre, a gyerekek nevelésére, nevelési tanácsadására, a korai fejlesztésére, mivel a gyermekek hordozzák a jövőt. Marosvásárhelyen például a korai fejlesztő programunkat olyan érdeklődés övezi, hogy oda jutottunk, hogy helyhiány miatt már el kell utasítanunk a jelentkezők egy részét. A petrozsényi programjaink révén is azt képviseljük, hogy a gyermeken vagy az édesanyán keresztül próbálnak eljutni és élhetőbbé tenni a család életét.
A képzési programok terén már néhány éve azon vagyunk, hogy a Caritasnál felgyűlt szakmai tudást és tapasztalatot, szemléletet tovább is adjuk. A Caritas-iskola alapfokon idősgondozókat képez, rövidesen indul a fogyatékkal élők gondozóinak a képzése, szociális anyákat is képezünk, illetve számos más területen is szeretnénk képzést biztosítani. Nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni a jövőben erre is. Olyasmit is fontolgatunk, hogy otthoni élethelyzetben képződő ápolókat képezzünk. Ha belegondolunk, hogy vannak olyan személyek, akik családtagjaikat, hozzátartozóikat hosszú éveken ápolják, azok már szinte szakemberek ezen a területen. Egy kis elméleti háttértudással és szakmai segítséggel olyan képzésben részesülhetnek otthon, hogy annál jobb ápolási szakembert el se lehet képzelni. Mindezt egy olyan helyzetben, amikor ápolási szakemberhiány van, mert a gazdag nyugati országok elszippantják az ápolási munkaerőt hazánkból is. Nekünk azonban itt a felelősségünk, itt vannak a kihívásaink, itt kell ellátnunk az idős, beteg vagy fogyatékkal élő embereket.
Fogyatékkal élők támogatása terén nappali foglalkoztatónk működik Csíkszeredában, évek óta működik az Őrangyal-program, amely révén a fogyatékossághoz való társadalmi hozzáállást próbáljuk alakítani. Más területen is szeretnénk nyitni, ami a foglalkoztatást illeti. Ezáltal esélyt szeretnénk adni, hogy még egy kis önállóságot nyerjen az életében.
Nagyon fontos az egyéni kompetenciák fejlesztése, de ugyanolyan fontosságú a vidéki települések kérdése. Romániában a lakosság fele még mindig falun él, és a falvakban élők körében háromszor nagyobb az esélye az elszegényedésnek, mint a városon élők körében. Ennek elkerülésére külön programot működtetünk. Első körben falugondnokságokat hoztunk létre, ugyanakkor a gazdaképzéssel esélyt szeretnénk adni a gazdáknak, hogy a megváltozott társadalmi-gazdasági környezetben megtalálják a helyüket. Ezen felül alternatívákat próbálunk felkínálni a gazdálkodás keretén belül, de a megújuló energiahasználat terén is, amely a vidéki környezetben talán sokkal több lehetőséget rejt magában, mint amennyit feltételeznénk.
Az alapelvünk nem arról szól, hogy én adok valamit a szükséget szenvedőnek, mert ezáltal az illető kiszolgáltatott lesz. Az ember legmélyebb vágya talán, hogy őrizze meg életében azt az önrendelkezést, amely az emberi méltóságának az egyik gyökere. Ehhez kell hozzásegíteni az embert a legnehezebb, a legkiszolgáltatottabb helyzeteiben is. És annyit kell visszaadni az embernek ebből az önrendelkező méltóságából, amennyit csak lehet.
Kérdezett: Knecht Tamás
Kultúrák kereszteződése
A Szatmárnémeti Caritas Szervezet együttműködve a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthonnal 2008. augusztusa és 2009 augusztusa közötti időszakban közös pályázatot futtatott „Kultúrák kereszteződése” címmel. A pályázat célja a határ mentén élő, sérült fiatalok együttműködésének az ösztönzése volt a szomszédos Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék sajátságos néphagyományainak és szocio-kulturális örökségének ápolása révén.
A pályázatot a Terület- és Lakásfejlesztési Minisztérium PHARE-programja támogatta.
A pályázat célcsoportját 112 fogyatékkal élő, 16-35 év közötti fiatal alkotta Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékből, valamint 4 szakember, akik fogyatékkal élő személyek ápolásával és gondozásával foglalkoznak a Szatmárnémeti Caritas intézményeiben.
A pályázat a következő főbb tevékenységeket foglalta magába:
Szakmai tapasztalatcsere
A Szatmárnémeti Caritas Szervezet négy munkatársa szakmai tapasztalatcserén vett részt a partnerintézményben, ahol a szellemi sérültek ápolása és gondozása volt a téma. A tapasztalatcsere célja egyrészt a szakemberek ismereteinek a fejlesztése és elmélyítése volt a szellemi fogyatékkal élő személyekkel való munka lehetőségeiről, másrészt pedig az agyagformázás technikájának az elsajátítása, valamint a partnerintézményben működő munkaműhely szervezési és működési modelljének a megismerése volt.
Tematikus alkotókörök szervezése
Két, egyenként ötnapos művészeti alkotókört szerveztek Avasfelsőfalu szabadtéri múzeumában, amelyeken 24 fogyatékkal élő fiatal vett részt. A körök célja a népi kézművesség, az agyagformázás és festészet megismertetése volt a fiatalokkal, valamint a kulturális örökség megőrzése. Alkalom nyílt ezáltal a Szatmár megyei régió szokásainak és hagyományainak megismerésére is.
Művészeti alkotótáborok szervezése
A négy művészeti alkotótáborban összesen 48 fogyatékkal élő fiatal vett részt. A tíznapos alkotótáborokat az alsóhomoródi Gyöngy Házban, foglalkozási terápiát alkalmazó integrációs központban szervezték meg. Az együtt töltött idő alatt a fiataloknak alkalma nyílt egymás jobb megismerésére. A táborok célja a régió fiataljai közötti összetartás megőrzése és megerősítése volt, valamint lehetőséget nyújtani a találkozásra, hogy jobban megismerkedjenek, és hogy aktívan részt vegyenek a tervezett kulturális tevékenységen.
Mindezek mellett a fiatalok megismerhették a régió népi hagyományait, kultúráját, lehetőségük nyílt művészeti-kulturális képességeik fejlesztésére.
A program több tematikus részből állt, amelyekben volt festészet, agyagformázás, kézművesség, népi táncok, népdalok.
Kirándulás a nyíregyházi falumúzeumba
A pályázatban résztvevő 20 sérült fiatal számára nagy élményt jelentett a nyíregyházi Sóstó szabadtéri falumúzeumban tett látogatás. Ez a múzeum Magyarország legnagyobb regionális szabadtéri múzeuma, 7,5 hektár területen fekszik, itt található az ország legnagyobb parasztháztartási kollekciója. A kirándulás célja a fogyatékkal élő fiatalok megismerkedése volt a vidék etnográfiai és népi hagyományaival.
Öko-kulturális terasz berendezése
Hozzájárulva a helyi közösség fejlődéséhez, megpróbálván csökkenteni a környező természetre veszélyes negatív hatásokat, a fogyatékkal élő fiatalok berendeztek egy öko-kulturális teraszt, együttműködve a Dumbrava Minunata óvodával, valamint a helyi kulturális és ökológiai területen érdekelt intézményekkel. Az óvoda gyerekeinek fontos szerepe volt a fiatalok, főképp a fogyatékkal élő fiatalok és felnőttek ökológiai és polgári nevelésének folyamatában. E közösségi tevékenység célja a fogyatékkal élő fiatalok közösségbe és társadalomba való beilleszkedésének a megkönnyítése és javítása volt.
A pályázat záróakkordjaként került sor a kulturális fesztiválra a szatmárnémeti Északi Színházban. Ennek célja a fiatalok művészi képességeinek kamatoztatása volt, azon képességeké, amelyeket az alkotótáborokban és a tematikus körökben közösen fejlesztettek. A műsorban szerepeltek román, magyar és sváb táncok, népdalok, valamit könnyűzenei feldolgozások. A színház halljában pedig kiállították azokat a kerámiákat, amelyeket a fiatalok készítettek, illetve pillanatképeket láthattak az érdeklődők a pályázatban résztvevő fiatalok életéből.
Fazekas Csilla
Szociális kantin Temesváron
A legtöbb segélyszervezet szociális kantint is működtet, hisz ez az egyik leghatásosabb módja a segítésnek. Az árak ugyanis elszabadultak, határuk immár a csillagos ég. Főként az élelem, a mindennapi betevő falat kerül igen sokba. A mezőgazdaság ebben a formában már egyáltalán nem kifizetődő vállalkozás. Megfelelő, modern gépek és hatásos állami támogatás nélkül már nem sokáig tarthatja magát. Hisz rengetegbe kerül a szántás, vetés, műtrágyázás, majd a termékek betakarítása, raktározása és elszállítása. Már rég ott tartunk, hogy a külföldről behozott mezőgazdasági termékek jóval kevesebbe kerülnek, mint a hazai termékek. Még akkor is olcsóbbak, ha több kézen át jutnak a vásárlóhoz.
A háztáji gazdálkodás sem a régi. Rengeteg fáradsággal, munkával, vesződéssel és idegességgel jár a piacra behozott zöldség és gyümölcs termesztése. Míg a termelőnek az árak igen alacsonyak, a városi kisnyugdíjasoknak szinte megfizethetetlenek. Ezért és nem csak ezért igen hasznosak a szociális kantinok, főként a beteg, idős, egyedülálló emberek számára. Az ő megsegítésükre működnek Temesváron például a Máltai Szolgálat, a Christiana és a Caritas segélyszervezetek kantinjai, amelyek a mozgásképtelenek számára házhoz is szállítják az ebédet. Sokáig a Caritas kantinja a Corbului utca 2 szám alatt működött. Nemrég azonban elköltözött a Corbului utcából és beköltözött az egykori piarista iskolakomplexumba, a jelenlegi Gerhardinum Katolikus Líceum épületébe. Itt a kantin arculata teljesen megváltozott. Ezekről a megváltozott körülményekről, viszonyokról beszélgettünk el a napokban a kantin vezetőjével, Tălîngă Magdával, aki kezdettől fogva ennek a kantinnak az irányítója, és aki szívvel-lélekkel dolgozik – immár nyugdíjasként – azon, hogy ez az egység jól működjön. Hozzá fordultam kérdéseimmel.
Tălîngă asszony, mondja el kérem, mi tette szükségessé, hogy ez a kantin az Erzsébetvárosból ide, a belvárosba, a Gerhardinum épületébe költözzön?
A Corbului utcai kantin szolgáltatásai az évek során mind bővültek, a kantin kinőtte önmagát. Itt két szükséglet egyesült, a Gerhardinum Líceum igénye és a Caritas szociális kantinja, így a kiadások, a költségek is egyesültek. Emellett itt nagyobb a hely, jobbak a körülmények és jobb a kantin megközelítési lehetősége is. Meg aztán az sem mindegy, hogy itt bizonyos előírt normákra még jobban oda tudunk figyelni, a higiénére és a tisztaságra. Csak példaként említem, hogy itt tágas öltöző, mosdó és több mellékhelyiség áll az alkalmazottaink rendelkezésére. Emellett külön helyiség a zöldség, a hús és a tojás tárolására, az étel elkészítésére.
Mennyi embert szolgál ki jelen pillanatban a kantin?
A kantin jelenleg 90 szociális esetet lát el (ebből 50 személynek házhoz szállítjuk autóval az ennivalót). Emellett a katolikus líceumból 70 tanuló eszik naponta háromszor a két nagy teremből létrehozott ebédlőben. Emellett tíz porció megy a Hospice nevű elfekvőbe, ötven a Pater Jordan Éjszakai Menhelyre és 16 pedig a családi erőszaknak kitett nők otthonába.
Összesen mintegy 250 adag ételt készítünk, Ez nem tűnik soknak, azonban a hozzávaló beszerzése, megtisztítása, elkészítése, tálalása és elszállítása már nem olyan egyszerű.
Mondja el kérem, hogyan zajlik egy nap a kantinban?
A líceumban étkező diákok kiszolgálása és ellátása már a megszokott módon zajlik, ők az ebédlőben étkeznek naponta háromszor. A szociális eseteknél mintegy 40 ember ételszállítóval jön be, és itt kapja meg az ebédjét, amelyet aztán otthon fogyaszt el. A Hospice-ba, a Páter Jordán Menhelyre és a bántalmazott nők otthonába a Caritas kocsija viszi ki az ennivalót naponta.
Tudomásom szerint a püspökségen, a katolikus líceumon és a Caritas-szervezeten kívül még mások is besegítenek a kantin zavartalan működésébe. Kik a támogatók?
Valóban, így igaz. A Caritas, amely szintén támogatásokból működik, az olaszországi, dél-tiroli tartomány Bozen helységében működő, Familiaren des Deutsches Orden nevet viselő segélyszervezettől kapja azt az anyagi támogatást, amely révén fenntartja a kantint. Emellett már jó ideje a Fornetti vállalat hetente két ízben 14-14 kg termékkel segít bennünket. Ezt harmadik fogásként adjuk előfizetőinknek az ebédhez. Nagy segítség ez nekünk, hisz az emberek megkedvelték ezeket a finomságokat, és nem szívesen mondanának le róluk. Emellett az utóbbi időben a Smithfield Prod vállalat támogat egy bizonyos hús- és csontmennyiséggel, amelyek segítségével jó leveseket főzhetünk a kantin klienseinek.
Mivel tud e tevékenységhez hozzájárulni a kantin vezetője, irányítója?
Személy szerint mindent megteszek, hogy a kantin személyzete és előfizetői semmiben se szenvedjenek hiányt. A legfontosabb igyekezetem, hogy az elkészített ennivaló ízletes, elegendő és tápláló legyen. Ez sajnos manapság nem is könnyű feladat...
Lejegyezte Boér Jenő
Adomány a fenilketonuriás gyerekeknek
Már többször olvashattak a Nagyváradon bejegyzett PKU Life Alapítvány életéről, ezúton ismét róluk lesz szó, hiszen a 2005 őszén bejegyzett szervezet tagjai külföldi támogatók jóvoltából ismét adományban részesültek.
A nagyváradi Caritas Catolica már évek óta próbál lehetőséget találni arra, hogy támogatókat keressen a PKU Life Alapítvány javára speciális élelmiszerek vásárlása céljából. Jelenleg 40 felnőtt és gyermek tagja az alapítványnak a szélrózsa minden irányából – Bukarest, Máramaros, Nagykároly, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Moldva, Bihar megye több települése. A betegség az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, ugyanakkor gondos segítséggel teljes élet biztosítható a fenilketonúriásoknak (PKU), ha betartják a speciális diétát. A betegséggel együtt járó súlyos következmények (fogyatékosságok) kialakulása ugyanis megakadályozható. Ennek egyetlen módja az, ha a beteg kerüli a számára káros fenilalanin fogyasztását, azaz a magas természetes fehérjetartalmú ételeket, így például húst, tejet, tojást, sajtot, lisztet, kenyeret, tésztákat, szóját, csokoládét, joghurtféléket, hüvelyes zöldségeket (zöldborsó, száraz bab), kukoricát, „light” üdítőitalokat, aszpartam tartalmú rágógumikat és az édességek zömét. Azok az ételek, amelyeket egy fenilketonúriás gyermek korlátlanul bármikor fogyaszthat, csak a víz, a cukor és a méz! Ezért van szükség speciális élelmiszerekre, azonban ezek előállítása nagyon költséges.
Nemrégiben két hűséges támogató jóvoltából, nevezetesen a bambergi Aktion Brückenshlag – Hídverés Alapítványnak köszönhetően 2500 euró értékben speciális tápszert rendeltünk Németországból 17 gyermek számára. A tápszer létfontosságú és elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy e betegségben szenvedők egészségesen fejlődjenek és teljes életet éljenek.
Ugyanakkor a Nagyváradról elszármazott, az Amerikai Egyesült Államokban élő Tilger Attila már évek óta mentora a PKU Life Alapítvány családjainak. Ezúttal sem feledkezett meg pártfogoltjairól, hiszen 500 dollárt küldött speciális élelmiszerek vásárlására. Az adományt a Szegedi Gabonakutató Központban vásároltuk le, amely kenyérport, rizset, vaníliával ízesített süteményport és száraztésztát tartalmazott. Az élelmiszercsomag mintegy 20 gyermekhez jutott el, ezúton főleg olyan helyekre, ahol a családok hátrányosabb helyzetben élnek. Köszönet érte!
Nagy Andrea
A katolikus egyház szociális szerepvállalása az ezeréves gyulafehérvári főegyházmegyében
Nemzetközi konferencia, 2009. szeptember 26–27.
Csíksomlyó, Jakab Antal Tanulmányi Ház
A gyulafehérvári főegyházmegye millenniumi évében a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Gyulafehérvári Caritas konferenciát szervez A katolikus egyház szociális szerepvállalása az ezeréves gyulafehérvári főegyházmegyében címmel. A konferencia célja, hogy rávilágítson a katolikus egyház szociális szerepvállalására a gyulafehérvári főegyházmegye ezer évének a tükrében.
Szeptember 26., szombat
9,00–9,30 regisztráció
9,30–10,00 a konferencia megnyitója
10,00–10,40 dr. Nagy József A katolikus társadalmi tanítás a Szentírásban
10,40–11,10 dr. Marton József A közéleti társadalmi szerepvállalások és a szegények iránti elköteleződés az egyházatyák korában
11,10–11,30 szünet
11,30–12,00 dr. Holló László A társadalmi tanítás az egyház gyakorlatában
12,00–12,30 Máté Róbert A Caritas és a Diakónia teológiája a 21. században
12,30–12,45 vita
14,30–15,10 Pálffy Zsuzsanna Szakmai kihívások a segítő szakmák gyakorlatában
15,10–15,40 dr. Márton András Szociális jelen a segítő szakmák gyakorlatában
15,40–16,00 szünet
16,00–17,45 Pódiumbeszélgetés a megvalósított, intézményesített szeretetszolgálatokról (Részvevők: Szent Ferenc Alapítvány, Csibész Alapítvány, Romániai Máltai Segélyszolgálat, Kolping Szövetség, Hit és Fény, Gyulafehérvári Caritas. Moderál: Bányász József)
17,45–18,00 szünet
18,00–19,30 Az egyház és a társadalom találkozási pontjai Erdélyben (pódium) – vallásszociológiai megközelítés (Moderál: Fejes Ildikó)
Szeptember 27., vasárnap
9,00–10,00 szentmise
10,15–10,45 Elekes Zoltán A katolikus segélyszervezetek az önkormányzatok szemszögéből
10,45–11,15 Csáki Rozália A katolikus segélyszervezetek az erdélyi civil társadalom szemszögéből
11,15–11,30 vita
11,30–11,45 szünet
11,45–13,00 A gyulafehérvári egyházmegye szociális élete európai szemmel. Külföldi szervezetek képviselőinek reflexiója
13,00–13,30 Konklúziók
15,00 indulás Gyergyószentmiklósra
16,00–18,00 Látogatás a Szent Erzsébet Öregotthonban
20,00 Filmvetítés: Krisztussal ezer esztendeig. Dokumentumfilm az ezeréves gyulafehérvári főegyházmegyéről
Támogatók: Hargita Megye Tanácsa, a felső-ausztriai egyházmegye Osthilfe programja