Betlehemi csillog-villog
Karácsonyi gondolatok egy konzumfrusztrált, válságtól tépázott világban
A boldogság és a megelégedettség egyáltalán nem olyan dolgok, amelyek a jólétből fakadnának, akármilyen legyen is ennek a jólétnek anyagi vagy biológiai értelme. Ha az emberi társadalom megszabadulna minden betegségtől és minden bajtól, szegénységtől és gonoszságtól, még akkor is igen nyomorult és tűrhetetlenül unalmas maradna. Csakis Isten szolgálata ad megelégedettséget. Az ilyen Isten-szolgálat ugyanúgy valódi lehet a legkülönfélébb körülmények között és akármelyik életformában, mert Isten országa bennünk van. Isten országa = a nemes szolgálat országa, bármiféle formát ölt is a szolgálat. Az a vallási kezesség, hogy ilyen szolgálatban – eltekintve a merőben külsődleges eredményektől – valójában Istennel egyesülünk, szárnyakat bontó erőt és benső megnyugvást ad. (Teilhard de Chardin)
Évente visszatérő ünnepeink tudatosítják bennünk az idő múlását. Ilyenkor főleg azt nyugtázzuk, hogy őrjítő sebességgel telt el az idő, valamint azt is, hogy a közelgő ünnepre készülni kellene. Készülünk is, mindenki a maga módján. Van benne izgatott számlálgatás, lázas ajándékvárás, kivilágított utcák és kirakatok, andalító, többé-kevésbé giccses karácsonyi zene. Külsőségeiben talán nem különbözött sokban az elmúlt évek karácsonyvárásától, esetleg annyiban, hogy az általános pénzügyi és gazdasági válság hatására itt-ott kevesebb a külső csillogás-villogás.
Olvasom a fent idézett gondolatot Chardintől és azon morfondírozom, mennyire igaz és találó megfogalmazás, ugyanakkor mennyire provokatív. A mindennapokban folyton abba botlunk, hogy embertársaink valamilyen földhözragadt cél megvalósításához kötik megelégedettségüket és boldogulásukat, és itt messze nem csupán azokra kell gondolni, akik a legszükségesebbért veszik fel minden nap a harcot. Ők azok, akik önhibájukból vagy sem, de valahogyan mindig kimaradnak a jobbik létből. Ilyen vagy olyan peremére kerülve a megszokottnak, a „normálisnak”, a „társadalomnak”, ők a mások. Másságuk provokáló és nyugtalanító...
Aztán ott vannak azok, akik nemrégiben még sikeresnek és befutottnak élték meg a pillanatot és azon igyekeztek, hogy a pillanat az idő kategóriáiban másképp is kifejezhető legyen, például években. Ismét mások úgy látták, ők azok, akik földi mennyországot ajánlanak az embereknek. Harsogva vagy duruzsolva, de mindig azt szajkózzák: csak akkor leszel boldog és elégedett, ha ezt vagy amazt birtoklod, a magadénak mondhatod. Persze nem így, hanem sokkal kifinomultabban, ravaszabban, de mindenképpen úgy feltüntetve, mintha igazi ember csak így lehetnél. Hogy a birtoklás útján hányszor és milyen módon tépázzák és tiporják emberi méltóságodat? – hja, mindennek megvan az ára, hangzik az elkoptatott bölcsesség. Aztán ha szétdurran az ámítás és önámítás léggömbje, vészesen közel kerülnek azokhoz, akiket tegnap lesajnáltak. Sic transit gloria mundi...
Aztán ott díszelegnek gyakran mindennapjainkban azok, akik valamilyen szinten kötelezték magukat mások sorsának, életének kormányzására. Szeretnék magukat jó színben feltüntetni, olyanoknak, akik mások sorsát is jobbra akarják fordítani. Gyakran harsogva, agyúszó közepette, ajnározó tömegben, az ingatag népszerűség langyos fürdővizében hullámokat kavarva.
Aztán lehull a lepel és előbukkan a hazugság, az önzés és a széthúzás álarca. Így múlik el a világ dicsősége...
És ott van sok-sok jóindulatú és önzetlen, másokért magát hajszoló, becsületes ember is, aki rosszallóan csóválja fejét, és dolga után lát, mert sok a tennivaló, sok a segítségre szoruló és rövid az idő, a kairosz.
Bárhogyan is lenne, az adventi időben elhangzó prófétai szó mindenkinek szól: „készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit...” Bizony mindig kerül egyengetnivaló, mindig vannak hegyek és völgyek, amelyeket el kell hordani vagy fel kell tölteni, mert eltakarják, eltorzítják helyes látásunkat. Annak látását, hogy Isten országa nem itt vagy ott van, nem valamikor lesz, hanem itt és most köztünk kell hogy történjen, megtestesüljön. Hiszen ezt ünnepeljük karácsonykor. Azt, hogy Isten kézzelfogható jelét adta hiteles, igazi irgalmas szeretetének, arra hívva minden kor minden emberét, hogy testté váltsa, megtestesítse azt az irgalmas szeretetet, amellyel ő ajándékozta nekünk önmagát. Ez nem csupán adventi feladat, hanem életfeladat, életcél. Pedig mennyi minden más ölt testet az ember fáradozása nyomán?! Fel kellene tennünk a kérdést: vajon mennyi ebből az, ami Isten szíve szerint való?
Az első Betlehem igen szerény volt. Szegénysége más irányt mutatott a világnak, de mutat nekünk is. Az istálló csendes békéje feledtette a szent családdal a viszontagságokat. Elteltek az áldással, amit Istentől kaptak. A mi Betlehemünk milyen lesz és mennyi benne az áldás és a béke?
Sikeres volt a Szent Erzsébet-gyűjtés
A Gyulafehérvári, Szatmárnémeti, Temesvári és Nagyváradi Caritas az elmúlt évekhez hasonlóan idén is gyűjtést szervezett novemberben, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon valamely hátrányos helyzetű célcsoport megsegítésére. Ennek jegyében november 15-én azon szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek felkarolására gyűjtöttek a katolikus templomokban, akik valamilyen okból a társadalom peremére kerültek vagy kerülnek, akik fokozott mértékben igénylik odafigyelésünket, annak érdekében, hogy esélyt kapjanak a társadalomhoz való felzárkózáshoz, a benne való teljes értékű élethez.
Gyulafehérvár: A Gyulafehérvári Caritas felhívása nyitott szívekre talált, hisz annak ellenére, hogy az idei esztendőben a gazdasági válság kihatásaként társadalmunk számos tagja nehezebb anyagi körülmények között él az előző évekhez képest, idén gyűlt a legtöbb felajánlás a Szent Erzsébet-gyűjtés során. Az adakozók jóvoltából összesen 178 354,20 lej gyűlt össze a hátrányos helyzetű gyermekek javára.
A gyűjtésből befolyt összeget a Caritas gyermekfelkaroló programjainak a támogatására fogjuk fordítani. Ennek értelmében Erdély hat megyéjében (Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna és Maros) olyan jellegű programok működését támogathatjuk ebből az összegből, amelyek a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok oktatását és felzárkóztatását, a vidéken élő gyermekek személyiségfejlesztését, az egészséges és a fogyatékkal élő gyermekek közötti találkozást, valamint a kisgyermekek korai fejlesztését segítik elő.
Az előző évekhez hasonlóan az idei gyűjtés eredménye is jelzi, hogy az erdélyi közösség látható módon is tenni akar a közösség problémáinak a megoldásáért, és hogy csak együtt, közös összefogással valósíthatjuk meg ezt. A Gyulafehérvári Caritas keretében is elindult egy folyamat, amelyben azt szorgalmazzuk, hogy ne külföldi, idegen segítséggel, hanem elsősorban a helyi közösség, valamint az illetékes állami és civil szervezetek, intézmények összefogása révén munkálkodjunk a szubszidiaritás elve alapján közösségeink szociális gondjainak az enyhítésében. (dr. Márton András)
Szatmár: A Szatmárnémeti Caritas Szervezet egyházmegyei szinten több mint 850 hátrányos helyzetben lévő gyermeket támogat. Szolgáltatásai által igyekszik megteremteni a felhőtlen, szeretetteljes, mosollyal teli, valódi gyermekkor esélyét, s teszi ezt úgy, hogy az őket nevelő családok is megerősödjenek és a gyermeknevelés teljes felelősségét érezve keressék a gyermekeik számára a boldoguláshoz vezető utat.
Mindannyiunk számára a gyermekek jelentik a jövőt és ezért fontos, hogy közös erőfeszítéssel tegyünk azért, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeknek is eljöhessen a „mosoly országa”. A szatmári egyházmegye templomaiban összesen 28 816 lej gyűlt össze erre a célra. Ezúton is szeretnénk megköszönni minden adományozónak, hogy segítő kezet nyújtott a hátrányos helyzetű gyermekeknek. (Fazekas Csilla)
Várad: A váradi egyházmegyében lapzártánkig 16 140 lej gyűlt össze a hátrányos helyzetű gyermekek javára. A gyűjtésből befolyt pénzösszegből karácsonyi jótékonysági akciókat szerveztek a nagyváradi Caritas munkatársai. (Nagy Andrea)
Temesvár: A temesvári egyházmegyében az elmúlt évek gyakorlatához mérten, az egyházmegye jellegéből adódóan a Szent Erzsébet-gyűjtés év végéig tart. A gyűjtés eredményéről ezért a Vasárnap januári lapszámainak egyikében jelez majd vissza a temesvári egyházmegye Caritas-szervezete. (Boér Jenő)
Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, akik áldozatot hoztak azért, hogy rászoruló embertársainkon segíthessünk! Isten fizesse!
Élet az Ige, valóság!
Menedzserek Jézus Krisztus vállalkozásában. Erről van szó, ezt tanulta, erről beszélgetett az Ora et labora atyjáról elnevezett házban, Gyergyószentmiklóson a Caritas vezető állásait betöltő munkások egy része. Jegyzőkönyvvel, beszámolóval, rögzített hanganyaggal nem lehet pótolni az interakció révén feldolgozott kérdéskört, azt a feladatsort, amelyet Kiss Ulrich SJ közvetítésével igyekeztünk magunkévá tenni.
Tizenketten voltunk résztvevők. Semmi számmisztika, csak puszta tényközlés. Beszámolóm is csak szubjektív lehet. Hogy a megtapasztaltak racionális vagy affektív megfogalmazása-e a célszerűbb, abban is ingatag vagyok. Azzal kezdeném, hogy nagyon sokat kaptam. Antropomorf tulajdonságokkal ruházom fel az isteni Mestert, ha azt mondom: a te csapatodba akarok tartozni! Ott vagyok már huszonésegynéhány éve, anélkül hogy ennyire tudatosan a tanítványok közé tartozónak tudtam volna magam. Megszólított bennünket a Mester, egyenként, külön-külön nevünkön szólított: Venci, Ili, László, Róbert stb. kövessetek, és én emberhalásszá teszlek benneteket!
Ez olyan feladatokra predestinál minket, amelyek a kétezer éves vállalkozás százésegynéhány éves fiókszervezetében – a Caritasban – az evangélium hiteles megvalósítását jelenti. Itt az evangélium márki olvasatára kell társadalmat építenünk, ki-ki a maga részfeladatával. Hangsúlyozom: részfeladatával. A vezető adott: Jézus Krisztus. A cél világos és egyértelmű: Isten országának építése. Egyik társunk figyelmeztetett arra a belső veszélyre: hajlamosak vagyunk elhinni magunkról, hogy túl jók vagyunk. Kevés a konkurencia és elkényelmesedünk. Egy másik társunk a köreinkbe is begyűrűző konzumfrusztráció veszélyeire figyelmeztet. Óv a kiégéstől. A vezetőnek is figyelnie kell saját korlátaira!
Első feladatunk a csapatépítés. Hogy is állunk ezzel? Ünnepeink vannak-e, tartalmasak-e, biztosítják-e a feltöltődés lehetőségét? Törvényeink, szabályzataink olyanok-e, hogy közelebb vigyenek a célhoz, vagy inkább önmagukért vannak? Ezekre a kérdésekre csak helyes önismerettel tudunk jó választ adni! Érzékeljük-e az idők jeleit, tudunk-e tanulni belőlük, saját absztraháló képességünk elég fejlett-e ahhoz, hogy önállóan dönthessünk és munkatárainkra is átruházzuk a Jézustól kapott bizalmat? Realitásérzékünk és leleményességünk mennyire fejlett? Mi a teendő még ezen a téren? És persze az utódlás kérdése. Hogy gondoskodtunk-e utódokról? Elhangzott a kérdés. Tanulságos válaszaink voltak. A jó válasz summája: a csapat kell hogy megtermelje az utódot!
Mindenek ellenére sajátos helyzetben vagyunk, sajátos feladatokkal. Nem egy kft vagyunk a sok közül, hanem az a fiókszervezete az egyháznak, amely a diakónia, a szeretetszolgálat szakszerű megszervezésére hivatott. Úgy egyeztünk, hogy új szakasz kezdődött szervezetünk életében. Úgy kell hogy elvégezzük munkánkat, hogy az alapján állít a végítéleten a Mester jobbjára, illetve baljára!
Bányász Jószef
Tizenöt éves a „Caritas és Egyház”
December hónapban örvendetes évfordulónak vagyunk tanúi. A Temesvári Egyházmegye Caritas Szervezete és a temesvári római katolikus egyházmegye által alapított Caritas és Egyház című újság most ünnepli fennállásának 15. évfordulóját.
Az eltelt évek során igyekeztünk a lapban minden fontos és lényeges egyházi és karitativ eseményről megemlékezni. Ez több-kevesebb mértékben sikerült is egy olyan szerkesztőségben, amelynek egyetlen állandó alkalmazotja van, a többiek csupán külső munkatársak, akikből azonban nem hiányzik a hit, az odaadás és a lelkesedés. Így sikerült Boér Jenő írói, szerkesztői és a lapot átfogó munkája révén megszakítás nélkül megjelentetni ezt a lapot, amely a magyar változat mellett német és román nyelven is megjelenik.
Kívánok a lap belső és külső munkatársainak további jó munkát, kitartást és érdekes írásokat. Még sokáig találjuk meg havonta templomainkban, a megszokott helyen a Caritas és Egyház című katolikus újság példányszámait.
Minden kedves olvasónak kellemes karácsonyt, mély hitet, erőt, egészséget és sok eredményt, sikert a 2010-es új esztendőben.
A Temesvári Egyházmegye Caritas Szervezete és a Caritas és Egyház című lap munkaközössége nevében,
Dirschl Johann,Caritas- és újságigazgató
Senki ne kerüljön utcára!
A Bihar megyei Caritas Catolica igazgatója, Rajna József és a segélyszervezet hollandiai támogatói, Trijintje Stellingwerff és Jaap Stellingwerff egy kilencvennyolc esztendős hölgy ajándékcsomagjait vitték el a margittai öregotthon lakóinak
A holland Helen de Jager Den Haag város legnagyobb öregotthonának volt az igazgatója. Több romániai szeretetotthonnal is fölvette a kapcsolatot. Váradon is járt. Mostanság nyugdíjasként tevékenykedik ott, ahol szükség van rá. Helen de Jager mesélt az itteni helyzetről, az itteni öregotthonok lakóiról a 98 éves Mevrouw Wortmannak, aki az Onderwatershof elnevezésű idősek otthonában éldegél. A majd százéves néni elhatározta: megajándékozza a Caritas Catolica által működtetett váradi Szent Márton Öregotthonban és a margittai szociális központban lakó embereket. Az idős hölgy megalakított egy adománygyűjtő csoportot. A holland intézetben lakó idősek unokái is beszálltak a programba: műsoros esten léptek föl, mely alkalommal pénzt gyűjtögettek. A néni járókerettel közlekedve betért az egyik vásárcsarnokba, hogy beszerezze az ajándékokat. Még alkudozott is, mondván: ő többet vásárol, adjanak neki kedvezményt. Sikerült lealkudnia az árakból. Hetvenöt csomagot állított össze, így a két Bihar megyei öregotthon minden lakójának jutott az adományból.
Felkérték Trijintje és Jaap Stellingwerffet, hogy juttassák el az ajándékokat a címzettekhez. A Stellingwerff házaspár a Stichting Ost Europa Boskoop nevű jótékonysági szervezet lelkes alapítói közé tartozik, Trijintje az elnöknő. A holland alapítvány régi partnere a Caritas Catolicának. A munkatársak ’92 óta rendszeresen járnak Bihar megyébe, s hoznak adományokat. Stellingwerffék most ötvenhatodik alkalommal látogattak Biharba.
A holland vendégekkel és Rajna Józseffel, a Caritas Catolica igazgatójával hétfőn reggel indultunk útnak. A margittai Szent Margit szociális központban 2004 óta működő öregotthon volt az úticél. A váradi Szent Márton otthonba szerda délelőtt vitték el a csomagokat.
A kisváros szociális intézményében jelenleg 25 idős emberről gondoskodnak. A lakók mintegy 90 százaléka margittai. Van, akinek hozzátartozója él a kisvárosban. Az ellátottaknak körülbelül a fele súlyos fekvőbeteg.
A lakókat Trijintje Stellingwerff és Jaap Stellingwerff, valamint Rajna atya köszöntötte. Akinek egészségi állapota engedte, bevonult a klubterembe, hogy átvegye az ajándékot. Aki ezt nem tehette meg, annak a szobájában adták át a pakkot. Mindenik csomag tartalmazott édességet, monogrammal ellátott törülközőt, szappant, karácsonyi üdvözlőlapot és egy szélmalmot ábrázoló dísztárgyat. Az öregek meghatottan vették át a szuveníreket. Az egyik bácsi mindannyiuk nevében megköszönte a kedveskedést. Egy anyóka felcsillanó szemmel kérdezte meg: „a csomag teli van édességgel?”
Kiss Károly, a Caritas margittai fiókszervezetének ügyvezetője elmondta: túljelentkezés van az otthonba, jelenleg is harmincan szerepelnek várólistán. Van olyan ellátottjuk, akinek senkije sincs, s aki két hétig csellengett az utcán télen, hóban-fagyban, mielőtt hozzájuk került volna. Szeretnék, hogy senki ne kerüljön utcára, hogy minden idős rászorulón tudjanak segíteni. Ezért mindenképpen fejleszteni akarják az intézményt. Van még egy épületük, ezt alakítanák át erre a célra, hiszen szükség van még egy idősotthonra. Megpályáztak egy európai uniós projektet. Várják a lakásügyi és középítkezési minisztérium munkatársát, hogy ellenőrizze a szolgáltatásaikat, s hogy utána megkössék a szerződést, és megkapják a pályázati támogatást. Amint meglesz a pénz, rögvest hozzákezdenek a munkálatokhoz.
Tóth Hajnal (Reggeli Újság)
Önkéntesek világnapja Szatmárnémetiben
December ötödikén emlékeztek meg világszerte az önkéntesek világnapjáról. Ebből az alkalomból a Szatmárnémeti Caritas Szervezet önkéntesközpontja közösségi akciót szervezett december negyedikén Szatmárnémeti központjában. Az akció célja a közösség figyelmének felhívása az önkéntes munka jelentőségére, valamint önkéntesek toborzása volt.
A helyszínen felállított sátorhoz vártak mindenkit, aki volt már valaha önkéntes, akit érdekelt, mit jelent az önkéntesség, és azokat, akik lehetőséget kerestek arra, hogy önkéntesként tevékenykedjenek – tudtuk meg a szervezőktől. Az önkéntesközpont csapatának legfontosabb célkitűzése, hogy minél több jelentkezőt vonjanak be a munkájukba a középiskolások és a szabadidővel rendelkező szatmáriak köréből.
Az érdeklődők kérdéseket tehettek fel a központ munkájával kapcsolatosan, illetve egy üzenőfalon keresztül megoszthatták a gondolataikat a többiekkel.
Ezt követően ünnepségre került sor a Szatmárnémetiben tevékenykedő önkéntesek tiszteletére: az érdeklődők és résztvevők nevét héliummal megtöltött léggömbökre írták fel, amit együtt engedtek a magasba. Összesen 300 léggömb repült a magasba és további 500 léggömb talált gazdára a nap folyamán, illetve további 50 új önkéntest sikerült toborozni az akció folyamán.
Ebben az évben a Szatmárnémeti Caritas önkéntesközpontja személyre szóló levélben és elismerő oklevéllel köszönte meg az önkénteseknek és az iskolákban működő önkénteskluboknak egész évi tevékenységüket. 2009-ben több mint 500 önkéntest tartott nyílván a szatmári központ.
Fazekas Csilla
Akcióban az önkéntesek
Élelmiszercsomagokat állítottak össze és szállítottak ki a Caritas önkéntesei Maros megyei hátrányos helyzetű családoknak
A Gyulafehérvári Caritas a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából mintegy 120 Maros megyei, rossz anyagi körülmények között élő család számára juttatott el élelmiszercsomagokat. Erre a célra szánt összeget, 3242,25 lejt, a nélkülözőkkel szolidaritást vállaló marosvásárhelyiek adományozták november 14-én a Színház téren megrendezett Egymillió csillag a szegényekért elnevezésű akció keretében.
Az alapélelmiszereket (lisztet, olajat, cukrot, rizset, konzervet és édességet) tartalmazó csomagokat december 9-én állították össze a szervezet önkéntesei a Caritas marosvásárhelyi székhelyén, a Deus Providebit Házban. Majd ki is szállították őket az otthoni gondozásban dolgozó munkatársak segítségével a szolgálat adatbázisában szereplő, nehéz anyagi helyzetben lévő családokhoz, magányos idősekhez.
Az akcióban résztvevő önkéntesek nyilatkozták:
Debreczeni Zoltán, 38 éves munkanélküli:
Jelenleg munkanélküli vagyok és inkább jöttem segíteni másokon, minthogy otthon üljek a televízió vagy a számítógép előtt. Örvendek, hogy tudok segíteni az élelmiszercsomagok összeállításában a szegény családok számára.
Schöneberger David, 19 éves önkéntes, Merzig (Németország):
Németországban minden férfi köteles egy évig katonai szolgálatban vagy helyette szociális munkában részt venni. Nem szívesen választom a katonai szolgálatot, mert elég agresszív a kiképzés, én meg jobban szeretem a szabadságot, mintsem a parancsolgatást. Úgy gondoltam, hogy hasznosabb, ha embereken segítek, ezért választottam az önkénteskedést szociális téren. Azért jöttem egy évre Romániában, mert adódott a lehetőség, és szeretném megismerni az itteni embereket, gondolkodásukat, kultúrájukat, amennyiben tőlem telik segíteni problémáikon. A mostani akció is e célnak megfelelő volt.
Máté Enikő, 26 éves fordító:
Sajnos későn értem ide, de majd segítek a csomagok kihordásában. Amúgy az önkénteskedésre szívesen szakítok időt, úgy érzem, hogy ezáltal hasznos tagja vagyok a közösségnek. Nem szeretnék elveszni ebben a rohanó világban, jól esik megállni egy percre és segítséget nyújtani, legyen az egy beszélgetés vagy akár dobozok rakosgatása. Az embereknek már elég, ha két-három jó szó erejéig is hozzájuk fordulunk. A Caritasra a világhálón találtam rá, és úgy jöttem el ide segíteni a rászorulókon, míg Kolozsváron voltam, addig is önkénteskedtem a Diakónia szervezetnél.
Molnár József
A segítségnyújtás emberarcai
A ’89-es decemberi eseményeket követően Jakab Antal püspök létrehozta a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas-szervezetet, hogy szervezze meg a külföldről érkező segélyszállítmányok szétosztását. Lassan húsz év telt el azóta, amely idő alatt számos segélyszállítmány érkezett Erdélybe.
Ezek a szállítmányok több mint tízezer emberhez jutnak el évente még napjainkban is. Sokszor egyértelmű számunkra, hogy segélyszállítmányok érkeznek, hiszen annyi szegény ember van környékünkön. Szinte minden nap találkozunk a nélkülözés különböző formájával. Árván maradt gyermekek, magukra hagyott idősek, nélkülöző családok, beteg vagy fogyatékkal élő embertársaink. Találkozunk velük a társadalom különböző útvesztőiben és örömünkre szolgál, ha segíteni tudunk. A szeretet gondolata, a szeretet megélése ösztönzi azon önkénteseket is, akik Németországban, Svédországban, Ausztriában naponta arra gondolnak, hogy egy összegyűjtött ruhával, bútorral, élelemmel, gyógyszerrel valakinek több ezer kilométerre örömet szereznek. És teszik ezt sokan évtizedek óta, hogy a Caritas-szervezeten keresztül segítsék Erdélyben a nehezebb sorsú embereket.
A világ most mindenhol válságról, krízisről beszél. Emberek százezrei maradnak munkahely és megélhetés nélkül. Ilyenkor a keresztény értékrend még inkább időszerű: „Éhes voltam és ennem adtatok. Szomjas voltam és innom adtatok. Mezítelen voltam és felruháztatok” (Mt 25,35-46).
Tavaly alkalmam adódott, hogy ellátogassak németországi partnereinkhez. A Trieri Caritas munkatársával, Jutta Kirchennel kerestük fel azt a Mosel-völgyi önkéntes csapatot, akik már hosszú idő óta évente 2-3 alkalommal küldenek adományokat Romániába. Mind nyugdíjasok, javarészük sosem volt Romániában, a Caritason keresztül tudják, hogy nagyon sok szegény ember él Erdélyben. A statisztikák szerint Romániában 7,4 a szegénységi arány 2009-ben, ez 1,6 millió embert jelent és közülük 351 ezer gyerek.
A Mosel-völgyi meleg fogadtatás még ma is nagy hatással van rám. Emberek, akik nagyon keveset tudnak rólunk, nagy lelkesedéssel, önkéntesen vállalnak feladatot, hogy segítsenek. Nemrégiben újra segélyszállítmány érkezett tőlük. Egyúttal értesítettek bennünket, hogy az egyik csoport többet nem fog gyűjteni nekünk, mivel tagjai kiöregedtek. Gondosan elkészített, átválogatott csomagok, mind annak a tanúi, hogy szeretettel végzett szolgálat van mögötte. Köszönet érte azok nevében, akiket segíteni tudtunk általuk, és egyúttal felhívás is: A szeretetszolgálat nem csak a fejlett társadalmak kiváltsága, hanem mindannyiunk feladata. A keresztény ember feladata, hogy odafigyeljen és segítse a környezetében élő rászorulókat.
A Mosel-völgyi önkéntes csapat a szeretetszolgálat, a segítségnyújtás emberarcát mutatta meg. Szeretettel adni és a szeretetet, a keresztény törődést kifejezni több ezer kilométerről a rászoruló embertársainknak.
Péterfi Attila-Csongor