Az Úr imája
Templomban, temetőben, beteg ágya mellett, amikor bajban vagyunk – mondjuk a Miatyánkot. Mondjuk kétségbeesésünkben (esetleg, ritkán, örömünkben), mondjuk némi reménnyel, mondjuk hagyományból. Mondjuk, de csak a legritkább esetben tudatosan, pedig a gépiesen mondott ima mit sem ér.
„Még egész kicsi gyermekként hallottuk a Miatyánk imádságnak szavait, és hamarosan együtt imádkoztuk otthon vagy a templomban. Mindvégig gyermekek maradtunk, mert rájöttünk, hogy a nagy egész előtt mi csak kicsi, csodálkozó gyermekek maradhatunk. Felnőttként is imádkozunk a „mennyei Atyához”, mert hiszünk abban, hogy ő vezeti életünket, és mindig rajtunk tartja tekintetét.
Az ima meghitt beszélgetés Istennel. Az ima az emberi szívnek Isten címére küldött e-mailje, a lélek szárnya, amely ég felé emel” – írja dr. Tempfli Imre legújabb könyvének bevezetőjében.
Az Otthonom Szatmár megye kötetek sorozatának 32. darabja jelent meg a napokban, címe: Az Úr imája. Gondolatok a Miatyánkról. Szerzője, Tempfli Imre végigelemzi legszentebb imánkat, úgy is mondhatjuk, hogy megtanít imádkozni. Bármikor elhadarjuk az Úr imáját, de nem tudunk imádkozni, mert sem szellemileg, sem lelkileg nem vagyunk jelen az imában. Mondták valamikor az elmúlt diktatúra „szentjei”, hogy jobb lenne, ha a hit helyett gondolkoznának az emberek. Tempfli Imre könyve megtanít gondolkozva imádkozni.
A lelki békesség csendjében legszebb ajándék ez a könyv kicsiknek és nagyoknak. A Miatyánk ezer éve otthon van Szatmár megyében, Tempfli Imre könyve pedig segít bennünket, hogy mi otthon legyünk a Miatyánkban.
A könyv megvásárolható Szatmárnémetiben a Baraprest könyvkereskedés Rákóczi és Bercsényi utcai üzletében.
Csirák Csaba