Emlékezés egy nagy teológusra
A világ egyik legismertebb római katolikus teológusa, Edward Schillebeeckx (1914–2009) életének 95. esztendejében a hollandiai Nijmegenben elhunyt. Méltatásában a református holland teológus, Harry Kuitert „a teológusok Picassójának” nevezte őt tiszta, világos gondolataiért, szép nyelvezeten megírt könyveiért.
A fenti írás egy református portálon jelent meg arról a domonkos teológusról, aki a II. vatikáni zsinat egyik meghatározó teológusa, több mint 1100 tudományos publikáció szerzője, a löweni katolikus egyetem dogmatikaprofesszora (1958–1982).
Volt tanáromtól, megboldogult dr. Molnár Lajostól hallottam először ezt a – székely gyermek fülének furcsán csengő – nevet. Ahogy beszélt róla, azzal a csodálattal és tisztelettel, még ma is a fülemben cseng. A bűn misztériumát, annak hatását a vízbe hajított kő által okozott vízgyűrűk terjedésére hasonlította Schillebeeckx nyomán. Mindig érdeklődéssel olvastam a publikációit vagy a róla szóló írásokat. Magyarul sajnos csak két írása olvasható tudomásom szerint: A zsinat mérlege (fordította Weissmahr Béla, Róma, Zsinati Biz., 1968) és A domonkos szellemiség (fordította Skultéty Kornélia, in: Tanítvány: a magyar domonkosok lapja 2000/6., 3–4.).
2009. december 23-án este tért vissza Teremtőjéhez, ahhoz a Jézushoz, akinek szolgálatára szentelte egész életét. Krisztológiáját az antropocentrizmus jellemezte. Hagyatékának summája: Értelmesen hinni! Ő maga a hitet az „értelmes emberek hitvallásának” nevezte. „A hit ésszerűségére mindig reflektálni kell, bizonyítani kell azt. Az én teológiám egy hívő ember teológiája. Az emberi értelem a hit teljes területére alkalmazható. Az engedelmességet a hit területére terelni és engedni magunkat megvezetni általa nem keresztény és nem katolikus tanítás… Az a fundamentalizmus, amely ma is egyes keresztény köröket, közösségeket jellemez, obskurantizmushoz vezet. Ez egy nagy veszély, amely tagadja az emberi értelmet.”
Schillebeeckx teológusként nagy hatást gyakorolt a II. vatikáni zsinat központi dokumentumaira, a Dei Verbumra és a Lumen Gentiumra. Mindig is a katolikus egyház „lojális ellenzéke sorai között dolgozóként” fogalmazta meg önmagát. Gyakran volt ezért nézeteltérése a Római Tanítóhivatallal. 1982-ben Erasmus-díjjal tüntették ki.
Adósai vagyunk az általa képviselt nagy formátumú életmű megfelelő magyar recepciójával. Teológiája tárgyalja mindazon időszerű kérdéseket, amelyek kihívásai a mának. Tartalom és módszertan tekintetében a scillebeeckx-i teológiának vannak maradandó és továbbható elemei, amelyek a következőkben szintetizálhatóakdr. Hermann Häring professzor nyomán:
– A názáreti Jézusnak mint egy megújító impulzusnak a felfedezése igehirdetés a katolikus tanítás számára. Ez az impulzus még mindig másodlagos a „hivatalos színtéren”, de annál fontosabbá válik, minél nehezebb lesz a hit továbbadása.
– A bibliai szövegek – különösképpen az Újszövetség – értelmezése, dokumentálása a hit és a lelkiség számára. Jézusról szóló mindkét könyve még hosszú távú hatást fog kifejteni.
– A hermeneutika kifejezett bevezetése a katolikus szisztematikus teológiába mint a merev és racionalisztikus dogmatizmus ellenpólusa.
– A szenvedők és a peremre szorítottak iránti intenzív odafigyelés, ami szerinte minden keresztény teológia alapkérdése kell hogy legyen, még a nyugati társadalmakban is.
– A teológiai gondolkodás alapvető nyitottsága a világ és a társadalom számára, ahol a scillebeeckx-i megoldás abban csúcsosodott ki: „nincs üdvösség a világon kívül”.
– Teológiáját már a kezdetektől jellemezi és végigkíséri egy nagyfokú nyitottság, amelynek lényege az interdiszciplináris és vallásközi együttműködés.
Edward Schillebeeckx mindig abban a meggyőződésben élt, hogy a katolikus egyház számára is egy új tavasz fog megérkezni. Munkássága, életműve olyan hagyaték, amely ha jó táptalajra talál bennünk, 21. századi katolikusokban, bő termést hozhat. December 31-én helyezték örök nyugalomra. Élete, hagyatéka szolgáljon Isten nagyobb dicsőségére!
Bányász József