Ki a kultuszminiszterünk?
A hazai média 2009. december 19-én hírül adta, hogy az alakuló új kormányban Kelemen Hunor fogja vezetni a kultúrával, kultusszal kapcsolatos minisztériumot. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ-hez kerül a kulturális tárca, azonnal érezhető volt, hogy ez a terület gondot fog okozni az ortodox egyháznak. Nem akárki, hanem maga a pátriárka lépett ez ügyben. Úgy fogalmazott a kinevezett tárca miniszterének, hogy „a miniszterelnöki hivatal nagyobb függetlenséget tud biztosítani az egyházaknak”. Csakis a maga egyházára gondolt, és nem figyelt arra, hogyan is működik egy laikus kormány. Ismét kiderült, ki tudja már, hányadszor, hogy az alkotmány biztosította személyi, vallási és kisebbségi jogokat nálunk hogyan biztosítják. Őboldogsága diplomatikusan próbálta leplezni, ami eddig a háttérben zajlott, és amit ezután is akarnak. Talán kínos lenne, ha előtérbe kerülne a háttér? Ezért kellett sürgősen kivenni a magyar nemzetiségű miniszter kezéből a kultuszt, hogy rajta keresztül ne tudjuk meg, hogy húsz év alatt micsoda támogatást kapott a keleti egyház, és továbbra is milyen támogatásban részesül. Pedig a mindenkori kormány elsőrendű kötelessége, hogy az állampolgárok javát igazságosan, egyenlően szolgálja. Ez a „nagyobb függetlenség” igénylése diszkriminatív és érdekjellegűnek tűnik egy demokratikus államban. De mikor is cselekedtek itt az igazságosság jegyében?
Izajás próféta az Isten választottjáról, a Messiásról mondja, hogy reményt, bátorítást ad, igazságot visz a nemzeteknek (Iz 42,1–4, 6–7). Az igazság elsősorban az igaz Isten helyes ismerete, és ehhez tartozik az ő akaratának ránk vonatkozó ismerete is. Ez az ismeret segít minket, hogy egyéni és társadalmi életünket Isten szándékának megfelelően rendezzük be. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust (Jn 17,3). Jézus Krisztus tanúságot tett és megismertette a szerető Atyát. A keresztény embernek is ez az egyik küldetése, hogy tanúságot tegyen: van igazság a földön! E küldetésünk teljesítése mindig istenismeretünk és belőle fakadó szeretetünk függvénye. Isten előtt mindenki kedves, aki szereti őt, és az igazsághoz igazodik (ApCsel 10,34–38). Az Atya már a Jordánnál igazolta, hogy azokra, akik hisznek fiában, kiárasztja Szentlelkét (Lk 3,15–16.21–22). Akik a fogadott gyermekek hűségével élnek, azok az igazság ismeretében is előbbre jutnak.
Küldetésünk tehát arra kötelez, hogy álljunk be a bűnös emberek közé, s Jézusról tegyünk tanúságot. Isten pedig atyja lesz mindazoknak, legyen bár kisded nyáj, amellyel Jézus azonosítja magát. A világ végéig a Szentlélek biztosítja, hogy a bűnből és bajból ki tudjunk kelni. Ő a minden megszentelés teljessé tevője, az igazi kultuszminiszter. A Lélek biztosítja egyházunknak a függetlenséget, s nem a miniszterelnöki hivatal. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. (Lk 3,16)
Darvas-Kozma József