Az én hivatásom a szeretet
Kedves vendéget fogadott január 2-án a nagybányai Jézus Szíve Kis Leányai kongregációja. Sztracsanyek Anamaria nővér tért vissza körükbe, aki 2009. december 8-án tette le első fogadalmát az olaszországi tortonai egyházmegyéhez tartozó Sale városban működő Jézus Szíve Kis Leányai szerzetesrendben. Visszatérését hálaadó szentmisével ünnepelte a nagybányai kongregáció a rendház kápolnájában. Az esemény kapcsán kérte meg a szatmári püspökség sajtóirodája Anamaria nővért, hogy pár gondolatban foglalja össze gondolatait a nővérré válás kapcsán.
1998. október 25-én léptem át először a nagybányai Jézus Szíve Kis Leányai szerzetesnővérek házának küszöbét azzal a céllal, hogy közelebb legyek az iskolámhoz és elkerüljem az ingázást. Mikor elvégeztem gimnáziumi tanulmányaimat, még nem döntöttem el, hogyan tovább. Kerestem a választ arra a kérdésre, mit vár tőlem Isten. Mit akar valójában Isten tőlem az életben? Hosszas keresés után rájöttem, hogy egyedül nem vagyok képes dönteni, csak egy bizonyos személy segítségével, akit meg is találtam, és éreztem, hogy Isten rendelte lelki vezetőnek számomra. Ő nem más, mint Reszler Mihály, a nagybányai Szent József plébánia akkori plébánosa, jelenleg nagykárolyi főesperes. Segítségével kezdtem el nyomatékosabban Isten akaratának a keresését amellett, hogy éltem mindennapi életem.
2006. augusztus 4-én, egy pénteki napon Jézus születésének evangéliumi szakaszán elmélkedve egy hangot hallottam, amely ezt kérdezte tőlem: „Miért nem mondod ki az igent, hogy benned is megszülethessek?” Ez a kérdés válaszként hatott mindarra, amit addig kerestem. Mikor hazatértem, rászántam magam, hogy igennel válaszoljak egy felkérésre, és Olaszországba menjek a Jézus Szíve Kis Leányai főrendházához. Bár nagy örömmel, de izgatottsággal és félelemmel is indultam útnak.
2007. március 25-én léptem be a posztulátusba és kezdtem el utamat a nővérré válás felé a Jézus Szíve Kis Leányai rendjében, majd november 17-én léptem be a noviciátusba, amely a megszentelt élet első lépcsője. Ez az időszak nagyon fontos volt számomra – hivatásom kibontakozása számára –, megpróbáltam tehát minél több időt tölteni Isten jelenlétében, jobban megismerni, hogy egyre tökéletesebben szerethessem.
A felkészülés után azt a döntést hoztam, hogy egész életemben Jézushoz akarok tartozni, és az ő menyasszonya szeretnék lenni. Így életemnek nagy eseményeként 2009. december 8-án tettem le első fogadalmamat. Nagyon izgatott voltam, bár szívemben örömöt és békét éreztem. Ezt mondogattam magamban: „Jézusom, mától teljesen a tied vagyok, tégy velem, amit akarsz; segíts, hogy hűséges jegyesed lehessek egész életemben”. Minden nap megköszönöm Istennek ezt a nagy ajándékát, a rám árasztott kegyelmét és a bennem véghezvitt csodáit.
Karácsony nyolcadában már nővérként tértem vissza Romániába, hogy a nagy eseményt családommal is megünnepeljem. Így történt az is, hogy január 2-án Nagybányán, a nővérek kápolnájában szentmisét celebrált értem és hivatásomért Reszler Mihály, aki mindvégig imáival kísért engem. Nagyon megható és családias volt az ünneplés. Valóban Istentől szeretve éreztem magam.
Mindenkitől kérem, hogy emlékezzen meg rólam egy ima erejéig, a fiataloknak pedig üzenem, hogy ne féljenek megnyitni szívüket Jézus előtt, aki mindenkit úgy szeret, amilyen. Köszönöm! (Anamaria nővér gondolatait Erni Róbert fordította magyarra)