A zene, az kell
Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, a zene minden ember életében megjelenik – akár háttérben a munkához, akár „főhelyen”, a napi fáradtság után a belső harmónia visszaállításához. A sort folytatni lehet: mi mindenre használjuk még ezt a kincset. De gondolt-e valaki arra, hogy önismeretre és lelkigyakorlatra használja a birtokában lévő hangvarázst?
Csíkszentdomokoson február 12–14. között ennek apropóján gyűlt össze 21 lelkes és kíváncsi ember Bara Irén és Bereczki Silvia segítőnővérek programjára. A hétvége mottóját a Valahol Európában musical betétdalából választották: „A zene, az kell“. Az alkalomra közismert zeneszámokat és megzenésített verseket gyűjtöttek csokorba, s a művek mondanivalóját elmélyítendő változatos módszereket társítottak. A foglalkozásokon előkerültek a sokak által már régen nem használt színes ceruzák, zsírkréták s a zene-csokor útjukra indította ezeket a papírlapokon. Emellett a személyes idő és a játék sem hiányzott a kelléktárból, mind-mind a dalok üzenetének személyessé tételére, s ki-ki szembesülhetett önmagával, érzéseivel. Noha a szó szoros (Szent Ignác szerinti) értelmében nem beszélhetünk ebben az esetben lelkigyakorlatról, a lélek gyakorlása mégis megtörtént – fűszerezve jobb önismeretre serkentő „szerekkel”. A szép dallamok és mély mondanivalók új utakat nyitottak meg, vagy régen elfeledettekre hívták fel az ottlévők figyelmét. S bár kinek-kinek mást üzent ezen alkalom által az Úr, egy dolog talán közös mindben: ezután megpróbáljuk tudatosan hallgatni a zenét, hangulat–szöveg–dallam egységére figyelve – hogy a rég rongyosra hallgatott zeneszám is tudjon újat mondani. Legalább 21 lélek indult dallamot, zenét sugározva különböző irányba az Úr 2010. évében, Szent Bálint napján Csíkszentdomokosról. „Van, aki majd ír, és lesz, aki zenél, / és van, aki majd bátran és okosan él, / ami fontos az, hogy úgy legyen, / az hogy mindenki másmilyen, / s a zene is csak ettől igaz, / s a dal csak így lesz szép.”
Dénes Gabriella