A gyógyító kísérés útja
Február 14-én tartották az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói képzés negyedik kurzusnapját, amelynek előadója dr. Csiszár Klára, a szatmári püspökség Pasztorális Irodájának világi vezetője volt.
Előadása elején Csiszár Klára felolvasta a megfelelő bibliai részletet, az emmauszi tanítványok történetét, majd elmondta, önkéntes beteglátogatóként is sokat lehet tanulni az emmauszi tanítványok történetéből. „Már első olvasásra is látjuk, hogy ez a szentírási rész nekünk szól, hiszen olyan kérdéseket tárgyal, amelyek nemcsak akkor voltak az emberek számára aktuálisak, hanem ma is azok. Mindannyian tudjuk, milyen érzések ezek, mindannyian átéltük már ezeket a fájdalmakat. De ez a rész választ is ad arra: hogyan tudom megtapasztalni életem sötét óráiban Krisztust mint fényt és gyógyulást. A gyógyulás útját mutatja meg.”
Konkrét helyzetet tár elénk az út, amely a következő kérdésre ad választ: Mi történik egy lelki sérülttel, egy beteg emberrel, aki az Úrral találkozik? „Hidat építhetünk az Emmauszba tartó tanítványok gyógyulási tapasztalatai, valamint a sérülésekből és életkrízisekből kivezető lehetséges mai utak között. Ez a gyógyító kísérés útja, amely nem csak állomásokból áll, de maga az állomásokhoz való kísérés is hozzátartozik meghatározott módszerekkel, amelyeket beteglátogatóként mi magunk is elleshetünk.”
A történet megvilágítja számunkra a feltámadott Jézus látására vezető utat, ezzel együtt pedig az ő nyomán járó keresztények által használható kísérés módszereit, amelyek a gyógyulás útján vezetik a kísérőt és a kísért személyt. Felfedezhetőek benne az egyház alapszolgálatai – a koinónia, vagyis az egymásoz való csatlakozás; a diakónia, vagyis a szerető rákérdezés; a martyria, vagyis az isteni, a gyógyító szó átadása; és a liturgia, vagyis a hitszimbólum, ami számunkra maga az oltáriszentség. Ezeknek minden egyházi tevékenységben, így az önkéntes beteglátogatásban is jelen kell lenniük. Ez az a minta, amit beteglátogatóként is követni kell. Az emmauszi út célja: a feltámadottal való találkozás és az ebből forrásozó kegyelmek továbbadása.”
A résztvevők az előadáshoz kapcsolódó kérdések alapján kiscsoportokban igyekeztek kifejteni hivatásuk lényegi megvalósulásának lépéseit, majd gondolataikat plénumban osztották meg egymással. Mindezek mellett lehetőség volt helyzetgyakorlatokon keresztül megoldásokat keresni a különböző betegekkel való kommunikáció kiépítésére. Az egyházmegyei önkéntes beteglátogatók következő találkozása márciusban lesz.
(A szatmári püspökség sajtóirodája)