Győzelmes remekművek
Több szempontból is tanulságos volt a budapesti Szépművészeti Múzeum Degas-tól Picassóig elnevezésű kiállítás megrendezése, amely fényesen bizonyította a győzelmes remekművek diadalát. Mindez a moszkvai Puskin Múzeum és a Szépművészeti Múzeum olajozott együttműködésének fényes bizonyítéka. A kiállítást bemutató sajtótájékoztatón nem véletlenül mondta nem kis büszkeséggel a hangjában Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, hogy „a mai nap kitüntetett pillanat a Szépművészeti Múzeum életében”. A világon kevés múzeum mondhatja el magáról, hogy egyszerre ad otthont az itáliai reneszánsz két évszázados remekműveinek, illetve az impresszionizmus kiemelkedő festőinek.
A mostani budapesti kiállítás (a tárlat magyarországi rendezője Tóth Ferenc művészettörténész), mely ezt megelőzően a svájci Martignyban, a Pierre Gianadda Alapítvány kiállítótermében volt látható, nem csupán a modern festészet kialakulásáról és fontosabb irányzatairól kíván képet adni, hanem a 19–20. század fordulójának két kiváló orosz műgyűjtője, Ivan Morozov és Szergej Scsukin előtt is tiszteleg. A most Budapesten látható remekművek zöme ugyanis a két vagyonos moszkvai textilgyáros hajdani, világviszonylatban is rendkívül gazdag gyűjteményéből származik. A Puskin Múzeum kollekciójából kiválasztott 55 mű a francia művészet legdinamikusabb időszakáról ad időrendi áttekintést. A főigazgató köszönetet mondott Hiller István oktatási és kulturális miniszternek azért, hogy ösztönzi és támogatja mindazt a fejlődést, ami a magyar múzeumi világban végbement az elmúlt években.
Az április 25-ig látható kiállításon az impresszionizmus, a 19. század utolsó évtizedének szimbolizmusa, a fauve-ok és a kubisták által fémjelzett első avantgárd mozgalmak fontosabb műveivel találkozhatnak a látogatók, akik többek között időrendi sorrendben Courbet, Corot, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso remekműveinek segítségével kaphatnak képet a korszakról. Degas Fényképésznek modellt álló táncosnője, Paul Cézanne Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik korai darabja, Monet Híd a tavon, Renoir Kertben című képe, Gauguin egyik Tahitin készült alkotása, a Matamoe, Van Gogh meglepő témájú festménye, a Börtönudvar, illetve Matisse Sarkantyúvirág. A tánc című képe vagy Picasso fiatal Harlekinje mind-mind kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak. A kiállítás nyolc részre tagolva mutatja be ezt az izgalmas művészettörténeti időszakot. A realizmus, a barbizoni iskola, az impresszionizmus, a Cézanne, a modernizmus elindítói, a szimbolizmus, a Fauves-festők, valamint az avantgárd indulása című szekciók segítik rendszerezni a kiállított műveket.
Végigsétálva, a kiállítás képei előtt meg-megállva az ember érezheti, hogyan alakult ki a fényképezés fejlődésével párhuzamosan az a képzőművészeti irányzat, melyet bemutatnak a Szépművészeti Múzeumban. Világosan érződik, hogy a művészet egyetemes megújulási folyamatában milyen meghatározó szerepet játszottak a gyűjtők és a műkereskedők: nemcsak megélhetést, hanem hírverést, elismerést biztosítottak a közvélemény által olykor meg nem értett és elutasított úttörő alkotóknak. Az amerikaiak mellett, az orosz műgyűjtők elsőként vállalták az impresszionisták képeinek és a későbbi kísérletező művészek alkotásoknak külföldi megismertetését. Párizsi kollégáik korabeli vásárlásainak nagy része olyan képtárakba került, mint a Louvre, a Musée du Petit-Palais, majd a Musée d’Orsay. A 19. és 20. század fordulójának párizsi művészeti életével közvetlen személyes kapcsolatot tartó orosz műgyűjtők, elsősorban Ivan Morozov és Szergej Scsukin később államosított műgyűjteményének pedig Oroszország nagy közgyűjteményei köszönhetik gazdagságukat.
Ivan Morozov és Szergej Scsukin a 19. századi műgyűjtők új generációjához tartoztak, akik vagyonukat nem családi származásuknak, hanem tehetségüknek és az ipari forradalmat követő konjunktúrának köszönhették. A textilgyárosok jövedelmük jelentős részét legendás üzleti érzékük és különleges megérzésüknek köszönhetően az akkor még kevésbé ismert új francia képzőművészeti alkotások vásárlására áldozták. Bizonyítván, hogy ragyogó üzletemberek lehettek, mert megérezhették, hogy a képzőművészetbe fektetett pénzük nem vész el, még ha államosították is a képeket később, amit a vásárlásaik alkalmával nem tudhattak.
A kiállítás főkurátora Irina Antonova, a Puskin Múzeum főigazgatója is jelen volt a sajtótájékoztatón. Többek között tőle tudhattuk meg, hogy a vállalkozó szellemű Scsukin Monet, Gauguin, Picasso művészetének megszállottja volt, de nemcsak az általuk jegyzett alkotásokat gyűjtötte nagy szenvedéllyel. Hosszútávú kapcsolat fűzte Matisse-hoz, aki a mostani kiállítás egyik kiemelkedő alkotását, a Sarkantyúvirág, A tánc című képet is Scsukin megrendelésére készítette. A két moszkvai gyűjtőnem csak remek érzékekkel vásárolta az alkotásokat, hanem a gyűjteménynek otthont adó palotájuk is nyitva állt a fiatal művészek, művészet iránt fogékony társaság előtt. Akik így még azelőtt találkozhattak a francia festők alkotásaival, mielőtt azok igazán ismertté váltak volna. Az orosz gyűjtőket ma talán Paul Mellon vagy Solomon Guggenheim amerikai gyűjtőkkel emlegetnénk egy lapon, ha a történelem közbe nem szól. Az orosz magánvagyonokat azonban az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után államosították, Scsukin és Morozov pedig elhagyták Oroszországot. A festmények a 20-as évek végén a Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumába kerültek, majd a II. világháborút követően, Sztálin döntése alapján a Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba, ahonnan csak a 60-as években kerülhettek ki újra a nagyközönség elé. A sajtótájékoztató után Irina Antonovatól megkérdeztem, a két kereskedő család leszármazottjai, akik közül néhányan külföldön is élhettek, a megváltozott körülmények közepette nem kérhetik-e vissza a nemzetközi jognak megfelelően azokat az alkotásokat, melyeket elődeik saját pénzükön megvettek? „Volt erre irányuló céljuk. De mivel ezeket a képeket Lenin parancsára államosították, ennek következtében ezek a képek nem vesztek el, magmaradtak még akkor is, amikor Sztálin is száműzte a remekműveket. A megőrzés szakszerű volt, és a képek nem rongálódtak. A gyűjtemény egy időben két részre volt osztva, az egyik Szentpétervárra (Lenigrádba) került. A másik a Moszkvában az Ermitázs raktáraiban maradt. Nemrég Szergej Scsukin unokája egy képet ajándékozott a moszkvai Puskin Múzeumnak. Az utódoknak az intellektuális joguk, úgymond, megmaradt, tehát ha akarják, meglátogathatják a múzeumot, megnézhetik a képeket. Valójában Szergej Scsukinnak szándékában állt a múzeumnak ajándékozni a képeket még az államosítás előtt. De erre nem volt ideje, mert addigra már államosították. Ivan Morozov az emigrációban egy év múlva meghalt. De valószínűleg ő is az adományozás gondolatával foglakozhatott. A peres úton visszaszerzett képekre nincs példa.”
Csomafáy Ferenc