Millenniumi muzsika Székelyudvarhelyen
Millenniumi muzsika című műsorával vendégszerepelt a kolozsvári Szent Cecília kórus és kamarazenekar február 14-én a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániatemplomban. Habár a főegyházmegye jubileumi éve már lejárt, a felhalmozott művészeti kincsek értéke arra kötelez, hogy ezeket tiszteljük és minél szélesebb körben ismertessük.
A hangverseny kezdetén a hallgatóságot időutazásra hívták az immár ezeregy éves püspökség egyházzenei műkincsei közé, az időutazás történelmi, művészeti és stilisztikai síkon körvonalazta a zene fejlődését. A koncert során a legrégebbi idők egyházzenei alkotásaitól napjaink szintén hitélethez kapcsolódó zenei darabjaiig szólalt meg koronként egy-két mű. Ezek kifejező erejét az előadással párhuzamosan bemutatott illusztrációk fokozták. Az énekszövegek fordítása mellett a felcsendülő muzsika és a korszak más művészeti ágainak (építészet, festészet) összefonódása vált ezáltal szemlélhetővé.
Az est bevezetőjeként a résztvevők együtt imádkozták az egyház hivatalos nyelvén a Miatyánkot. A középkor kezdeti többszólamúság tanúi voltak a 15. századból fennmaradt Krisztus-genealógia és a brassói Gradualéból származó négyszólamú liturgikus mise-válaszok. A reneszánsz vallási eszméjét és zenei hagyományát a brassói származású Gregorius Ostermayer Si bona suscepimus (Ha a jót elfogadjuk) 1569-ben írt motettája elevenítette meg. A barokk kor egyházi világának egyik leghíresebb erdélyi, székelyföldi képviselője Kájoni János, a koncerten a róla elnevezett Kájoni Kódexből az Iratus sum című alkotás hangzott el, illetve az általa írt O anima mea suspira ária Mányoki Mária előadásában. Református zsoltárdallamok, korálok és katolikus énekeskönyvdallamok a kölcsönös átvétel emlékét őrzik napjainkig, és ennek példájaként énekelte együtt a közönség és a kórus a Mint a szép hűvös patakra című zsoltárfeldolgozást. A zenei klasszicizmus stíluselemeit Anton Hubatschek Nagyszebenben tevékenykedő karnagy és zeneszerző miséjében hallhattuk. Kolozsvár 19. századi zenei életének legfontosabb szereplője az osztrák származású Ruzitska György, akinek a helyi konzervatórium diákjainak komponált miséjéből csendült fel a Gloria és Credo tétele. Erdély társadalmi átalakulásának és kulturális kölcsönhatásának példája Sigismund Toduţă egyházzenei alkotása, amely római tanulmányútjának szüleménye. Két kortárs zenei alkotás zárta az időutazásunkat: Orbán György: Ave Maria, illetve a Daemon irrepit callidus (Setteng az ördög).
A műsor összeállítója és konferálója Potyó István kántor-karnagy volt. Az est különleges élményét a szólisták: Krejcik Ágnes, Starmüller Éva, Mányoki Mária, Balogh Örs, Geréd István és György Róbert-basszus éneke, a kórus összhangja és a zenekar harmonikus muzsikája biztosította. Köszönet illesse mindazokat, akik megtisztelték a koncertet jelenlétükkel, a vendéglátóknak az otthonos fogadtatásért és a csodálatos vacsoráért, illetve a kórusnak és a kamarazenekar tagjainak az áldozatos munkáért. Külön köszönet Mátyás Károly udvarhelyi és Kovács Sándor kolozsvári főesperesnek, valamint Rózsa Imre kántor-karnagynak. (–)