A találkozás gyümölcsei
• Egy napon nagyon kedves ismerős házaspárral találkoztam. Nagyon szép, hiteles, hitvalló életet élő emberek ők. Mindössze tíz percig tartott a találkozás, de az öröm annál nagyobb és szebb volt. Mégis az fogalmazódott meg bennem, hogy ha egy ilyen emberi találkozás ennyire szép és gazdag tud lenni, akkor milyen lesz az Úrral való szemtől szembe való találkozás! Vagyis a mennyország…
• Aztán volt olyan találkozásom is, amelyen nagyon sokan vettek részt. Kedvesek voltak az emberek, s egy-egy gesztussal, jó szóval meglepetéseket okoztak egymásnak. Bár nem igazán sikerült mindenkivel elbeszélgetni, de a gondolatok, a jó érzést tápláló gesztusok eljutottak egymáshoz. Jó volt látni, hallani újra egymást!
• Mintha csak erre a jóságra lettünk volna kiéhezve, aminek a kincsestára, annak retesze csodálatos módon fölszakadt volna. S ez nem csak álom vagy mese volt, hanem valóság.
• Jó jónak lenni! Egymás jósága által többnek, jobbnak érezhettük magunkat mi, akik csupán csak porszem vagyunk.
• Egy kis jóság, szeretetgesztus által újjá teremtődik az ember s az ember körül minden. Először a kapcsolatok, azután minden, amiket az ember ajándékul, eszközül, feladatul kapott. Csak ebben az összefüggésben válik világossá, hogy csak eszköz vagyok, a szeretetnek, a jóságnak az eszköze. Miért is hagynám, hogy mindezek újból megrekedjenek, megfagyjanak bennem?
• Szép a nosztalgia, de magában holt dolog. Fontos, hogy valami új kezdődjék el; valami, amire azt mondjuk, hogy újjászületett. S hogy teljes és maradandó legyen mindez, ehhez az újhoz párosulnia kell egy új feladat tudatosságnak.
Fr. Anaklét OFM