Bízzuk Isten gondviselő szeretetében
Kertész Mária
Kertész Máriával Szénégető István beszélget
Európa több országában is két- vagy hároméves a kismamáknak járó, államilag támogatott gyermeknevelési szabadság. A családbarát gondolkodásmód szerint ez többszörösen megtérül, hisz testben-lélekben egészségesebb és kiegyensúlyozottabb embereket nevelünk nemzetnek, államnak, a világnak. Ezzel szemben országunkban egy évre csökkent a gyes. Második évtől szorgalmazzák a munkába való visszaállást. Te hogyan értékeled a kialakult helyzetet?
Egyáltalán nem örültem ennek a döntésnek, hisz amint te is említetted, a kétéves, államilag támogatott gyermeknevelési szabadság jó lehetőség a családoknak, az édesanyáknak arra, hogy testben-lélekben egészséges és kiegyensúlyozott embereket neveljenek. Azt gondolom, egy gyereknek mindig nagy szüksége van a szülei, különösen az édesanyja jelenlétére, szeretetére, de ez az első években elengedhetetlenül fontos. Ahhoz, hogy a társadalmunk egészséges legyen, meglátásom szerint nem kurtítani, hanem inkább hosszabbítani kellene az évek számát. Saját tapasztalatomból tudom, hogy két év után is komoly gondot jelent az anyukáknak, mit tegyenek a kisgyerekükkel, amikor vissza kell menniük dolgozni. Amit pozitívan értékelek ebben a helyzetben, az az, hogy bár kisebb anyagi juttatással, de felkínálták az anyukáknak azt a lehetőséget, hogy a második évben is a gyerekük mellett maradjanak. Nagy valószínűséggel az édesanyáknak nem lesz könnyű ezt a döntést meghozni, hisz különösen napjainkban egy kis többletpénz mindig jól jön. Talán segítség lehet, ha a döntéshozatalnál szem előtt tartják azt a tényt, hogy igazából a gyerekük és a valamivel jobb anyagi helyzet között kell választaniuk. Legalábbis én így értelmezem ezt az állapotot. Számomra egyértelmű a döntés: a gyerek elsőbbséget kell hogy élvezzen még akkor is, ha ez anyagilag károsítja a családot.
Miért nem alternatívája egy édesanya életében az első két évben nyújtott nevelésnek az 500 lejjel jobban meghonorált munkateljesítmény?
Az, hogy egy édesanya ott lehet a saját gyereke mellett, nyomon követheti fejlődését, együtt örülhetnek az első kimondott szavaknak, vigasztalhatja, bátoríthatja a kudarcok, megtorpanások esetén – szerintem megfizethetetlen. Az anyagi vonatkozás nem szabad hogy alternatívája legyen az édesanya jelenlétének, bármekkora is legyen ennek az értéke. A gyereknek elsősorban szüleire, adott esetben az édesanyja jelenlétére van szüksége. Érdemes elgondolkodni azon, milyen lehetőségek adottak azon gyerekek számára, akiknek az édesanyja a munkába való visszaállást választja. Az érintett gyerekek egy része bölcsődébe kerül, másokat nagymama, keresztanya, esetleg egy néni gondoz. Egyik változat sem tudja maradéktalanul pótolni az édesanyát. Az is tény – ami egyébként különböző fórumokon a napokban el is hangzott –, hogy országunk ilyen szempontból nagyon rossz helyzetben van, egyáltalán nincs felkészülve erre a változásra, hisz jelenleg nincsenek olyan korszerű intézmények, amelyek tudnák fogadni az egyéves kisgyerekeket. Ha lennének is, a bölcsődei nevelés több szempont miatt minőségében korántsem lenne azonos az otthoni neveléssel. Csupán néhányat említek: a gyereket kiszakítjuk otthoni környezetéből, a bölcsődében egy gondozóra több gyerek is jut stb. Valamivel jobb megoldás egy nagymama, egy megbízható rokon, szomszéd, esetleg képzett gyerekgondozó, akit a gyerek jól ismer, és szívesen van vele, de erről sem mondhatjuk, hogy ideális. Különösen akkor rossz a helyzet, amikor mindkét szülő a munkája miatt sokat van távol, és a tulajdonképpeni gyereknevelés ebben az esetben jórészt a nagymamára vagy a „nénire” hárul. Ez semmiképp nem az ő feladatuk… Isten elképzelése szerint a nevelés felelőssége elsősorban minket, szülőket terhel, hisz Isten nekünk adta kölcsönbe egy időre a gyermekeket. A nagyszülők és mindenki más ebben csak besegíthetnek, de nem vállalhatják át ezt a feladatot.
Háromgyermekes édesanya vagy. Saját gyermekeid világrahozatalával, majd első éveivel szerzett tapasztalataid miben erősítenek meg és mire tanítottak téged?
A legfontosabb, amit megtanultam, hogy a gyermekeknek szükségük van legalább egy állandó személyre, akire mindig számíthatnak, aki a rendelkezésükre áll. Nagyon fontos, hogy ez a személy az édesanyjuk legyen. Természetesen fontos az édesapa is – bármilyen nemű is legyen a gyermek –, de rá elsősorban a családfenntartás gondja hárul, ő az, aki kapocsként szerepel a család és a külvilág között. Azt hiszem, ilyen megvilágításban érthető, ha a családfő kevesebbet van otthon, kisebb szerepet kap a gyerekek nevelésében, de neki is jelen kell lennie gyerekei életében, aktívan részt kell vállalnia a gyereknevelésben. Csak ezután jöhetnek szóba a nagyszülők, akiknek a segítsége több szinten is mindig nagyon jól jön. Én nagyon hálás vagyok, hisz önzetlen segítségükkel megkönnyítik a gyereknevelést, lehetővé téve például azt, hogy a férjemmel kettesben elmenjünk akár egy egész napra is, hogy házastársi kapcsolatunkat ápoljuk. Örömmel tapasztalom, hogy azáltal, hogy otthon lehettem, lehetek a gyerekeimmel, kialakult köztünk egy jó, bizalmi kapcsolat, tudják, bármilyen nehézséggel, problémával nyugodtan fordulhatnak hozzám, számíthatnak rám. Elmesélhetik óvodai élményeiket, rám bízhatják titkaikat. Ezt jó alapnak látom, amire a későbbiek során építeni lehet. Én azt tartom, hogy ha az alapozás megfelelő, minden bizonnyal az építmény is időállóbb, tartósabb lesz. Az is nagyon hangsúlyozottan megfogalmazódott bennem ezekben az években, hogy a jelenlétem a továbbiakban is lényeges a gyerekek, az otthon szempontjából. Így született meg bennünk az a döntés, hogy miután legkisebb fiunk betöltötte a második életévét, nem mentem vissza dolgozni. Így hát elsősorban a családom felé szolgálok, azt az időt pedig, amit bátran elvehetek a gyerekeimtől, mások szolgálatára fordítom.
Amikor azt akarjuk kifejezésre juttatni, hogy joga van minden gyermeknek legalább élete első két évében édesanyja közelségére, hiszem, hogy az emberi méltóságot védjük, a házasság szentségét oltalmazzuk, a családot támogatjuk. Lényegében milyen értékek jönnek felszínre és épülnek be az életünkbe, ha minden kisgyermek részesül legalább két éven át édesanyja közvetlen gondoskodásában?
Mindenekelőtt az édesanyja mellett felnövekvő kisgyerek érezheti, tapasztalhatja édesanyja szeretetét, gondoskodását, ami nagyon nagy kincs és elengedhetetlen a gyerek egészséges fejlődése érdekében. Az édesanya jelenlétét, odafigyelését, törődését, egyszóval ideje, energiája legjavát adhatja csemetéjének, és mindez nem így alakul, ha házon kívüli teljes állást is be kell töltenie. Ekkor már nagymértékben fennáll annak a veszélye, hogy gyereke csupán a maradékot kapja: a fáradtságát, türelmetlenségét. Az anya és gyermeke között a kötődés, amelynek minősége – vagy hiánya – sorsdöntő, alapjaiban határozza meg a gyerek későbbi életét: egészségi állapotát, társas viszonyait, párkapcsolatait, önbizalmát. Kutatások eredményei bizonyítják, hogy a biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együtt érzőbbek társaikkal, és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Így akinek a legkorábbi kapcsolat nem tudta a biztonság érzetét nyújtani, maga a közeli kapcsolat élménye sem lesz feltétlenül pozitív, felnőttként ezért kerülheti a valódi érzelmekkel átitatott kapcsolatokat. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tud ártani a hiánya. Összegezve talán így is fogalmazhatnék: a legnagyobb érték távlatokban egy kiegyensúlyozott, érett személyiségű fiatal lehet, aki képes boldog családi életet élni. És minél több egészséges család van egy társadalomban, annál egészségesebb maga a társadalom.
Romániában 290 000 kismama van, akit közvetlenül érint a kormány vonatkozó rendelete. Ezt az interjút valószínűleg sokan olvassák. Kérlek, próbáld megfogalmazni egy ilyen válságos időben, hogyan gondolkodjunk Isten akarata szerint helyesen, keresztényként mire figyeljünk leginkább?
A gyermekünk melletti aktív jelenlétünk fontosabb, mint az a pénz, amit azért kapnánk, ha a munkába való visszaállás mellett döntenénk. Természetesen pénzre is szükségünk van, a pelenkától megkezdve a kenyérig minden pénzbe kerül. De keresztényként nem lehetünk annyira földhözragadtak, hogy ne vegyük számításba az isteni dimenziót, nevezetesen azt, hogy mi az Isten akarata ebben a helyzetben. A válasz egyértelmű: a mi szerető Istenünk az édesanyát az első években a gyereke mellett szeretné, akarja látni. Ki kell mondanom, hogy szerintem ha másként döntünk, Isten akarata ellenére cselekszünk. Ha Isten akaratát tartjuk szem előtt, és ez mindennél fontosabb számunkra, áldásban részesülünk. Közismert az a mondás, miszerint ha az Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá. Ha nekünk az Isten gyereket, gyerekeket adott, akkor megadja hozzá a szükséges anyagiakat is. Ahogy a Fil 4,19-ben olvashatjuk: Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van. Vagy ahogy egy másik helyen olvashatjuk: Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok (1Pét 5,7). El kell hinnünk, hogy Isten ígéretei nem légből kapottak, ő sosem csap be. Csak kérnünk kell, és bíznunk gondviselő szeretetében!